hogy érzem magam Pesten?

megkérdezte a vőm csak úgy mellesleg a konyhában kutyafuttában, miközben én néztem valamit a mobilomon félig már elmenőben , hogy

hogy érzem magam Pesten

s hirtelen csak azt tudtam válaszolni (zsigerből) , hogy

pont úgy mint Makón, hol jobban , hol rosszabbul

pedig ha már felevickéltem, itt jobban- legalábbis ezt illene mondani, hiszen itt lányom s Unokám közelében

de az igazság az, s a kérdést is fizikailag értettem, hogy úgy tényleg egyformán

itt is vannak jobb és rosszabb napjaim, sőt (tán itt gyakrabban  ébredek nagyon rosszul , lábgörcsre, szédülésre stb- sajnos)

november 20,

meg nem irt regényeink

sz. zsuzsi mindig azt mondta, hogy egy regényt képzel körém

(később írtam is egyet, de azt hiszem Zs. képzeletében szebb, jobb lehetett az a regény , s én "hősiesebb", jelentékenyebb)

sajnos az ő "regénye" nagyon rövidre sikeredett. Mindössze 29 évre....

a másik bartátnőm is (egy időben elválaszthatatlanok voltunk hárman)  folyton biztatott egy regényre
, sőt még azt is mondta, hogy az neki is siker lenne...

ki fog megírni bennünket?

a túlélőknek mindenkori kötelessége emlékezni az elmenőkről. Ezt nyilván nem tehetik maguktól függetlenül. Hiszen ők emlékeznek, s ezért az emlékeikben legalább annyira benne vannak ők maguk is, mint akire emlékeznek. Elkerülhetetlenül,

S különben is, annyifélék vagyunk (voltunk) ahányan tekintenek, tekintettek ránk

Mint a kristályprizma

****

de talán mindenkinek magának kéne megírni a maga történetét...

de ha ő nem tette?

(körbe)írjuk, ahogy mi láttuk őt..... ha csak töredékesen is


november 17

verses évek

kiapadóban a lírai vénám ? -    azt hiszem

tulajdonképpen hálás lehetek ezért a kb. 7 évért, amire visszajött

***

össze kéne gyűjteni a régi versekkel együtt (kb 1961-75ig írottakkal)

a kezdet és a vég

kb 3x7 éve volt tele túláradó (versekbe csorduló) érzelmekkel

így utólag már elmondhatom: a legértékesebb éveim


november 20 10

irás a beszéd helyett

ha nem élnék egyedül, biztos nem firkálnék ennyit

felét elfecsegném, kifecsegném

monológjaim helyett


nov 20

Ford v. Ferrari

jó film (a cim rossz: eredetileg Ford v. Ferrari)

jó és kell néha megnézni olyan filmeket is, aminek témaválasztása esetleg nem tartozik bele a fővonalunkba, sőt kivülesik, mint pl nekem az autók, az autóversenyzés

mert  emögött a téma mögött is húzódhatnak nagyon mély és fontos emberi mondandók

mint pl az   aszfalt királyaiban

mert minden csak megjelenési forma, emberi  harcok, tulajdonságok, vívódások, drámaiság szintére

s egy igazi, megrenditó tragédiát láthattunk....és katarzist élhetünk át...

és ha hozztesszük, hogy mindez 1966-ban megtörtént.....

elfogadni? nem!

egyre fáradtabb vagyok, egyre több kisebb bajom jön elő (derekam, lábam, fejem, egyensúlyzavar, kifulladás stb) vagy ki tudja, mi is az, hogy "kisebb"....  Bosszant és zavar. és bár a pszichológusom azt mondja, fogadjam el (ám valaki erre ezt, ez is egy álláspont) én nem akarom, nem tudom elfogadni

persze a végeredmény ugyanaz (?)

nov 20

régi barátok

fel kéne keresni a régi barátokat, amíg vannak, s amíg még vagyunk

aki ismer, akivel folytathatok kezdet nélküli, vég nélküli beszélgetéseket

akiknek nem kell magyarázni az alfától...

de sietni kell

egyre kevesebben vannak

egyre kevesebben vagyunk



november 20    7

a szépség relativitása és múlandósága

előbukkannak a mobilomon régi fotók, mutatom nagy lelkesen unokámnak

köztük az én régesrégi kislány képeimet

nem azért mondom, de igazán szép kislány voltam

de unokám szabályosan rájuk pfujol

nem tetszem neki, sehogy sem

neki, aki pedig minden kislányba "szerelmes", de úgy látszik, csak a mostaniakba

mi már nem lehetünk "divatosak" visszamenőleg sem. Csak "öregek"

ja kérem, a kordival nagy szó


november 20

a pastramiban....

a pastramiban félig sütik-főzik az ételeket?

a csirkecombnak csak a tetejét szabad óvatosan enni...

a krumpliról leveheted a héját, de alatta itt-ott nyers a krumpli

egyetlen menedékem a presso kávé (de ezt nélküle is ihattam volna, ha korábban kelek)
...

másnap , korábban kávéval kezdem, s óvatosabben rendelek...

nem merek igazi ételt (ropogós lazac?. sólet oldalassal?)

meggyes pite...de az nincs, csak az étlapon, helyette van almás, még jobb, eszembe jut hogy nagbátyám kedvence volt, így egyből megrendelem,

felkészült...?  nyújtja át a fura tálalású óriás pitét, ami inkább csak töltelék, a pite rész töredezett hiányos,,,

így néz ki, mikor már eszegettem belőle,,

fura, nem?

máskor maradok csak a kávénál


november 20. 2

egy furcsa film

valaki azt mondta, jó film, látta, s elhittem neki, bár a cím után nem néztem volna meg (viszont azt is tudom, hogy ez után nem lehet menni, mert összevissza fordítanak...a cím Múlt karácsony volt de mint kiderült  egy Georg Michel dalra utalás (ami fel is hangozgat a fimben, node a címe? Last Christmas....

mindegy

egész más lett a végére a film mint ahogy indult (nem mondom el , miért)

de az biztos, hogy nem egyszerűen "vígjáték", ha rámondjuk, "romantikus"

nekem is tulajdonképpen tetszett,a  végén azt hiszem kicsit bőgtem is, annyira meg- és felkavart...

hiába ha az érzelmeimre hatnak , akkor ez van....



és jó, hogy ez van (minden utólagos fanyalgás  nélkül)

november 26.

csödület

a körút és egy mellékutcája sarkán csődület

Gyermek és Ifjúsági Védelem a világító zöld mellényen, viselője egy férfi, telefonálgat. Mellette két Közterületi Felügyelő, egyenruhában téblábol.. S mögöttük, beszoritva a kirakathoz a "foglyok"egy asszony két szatyorral, és egy 9 év körüli kislánnyal, egy idegen ember odasodródik, s mondogatja az asszonynak, csak a gyerek érdekét nézik, nem bántják,biztos... hovatovább az asszony is telefonál, ha kijjebb akarna lépni, visszaszorítják,

úgy néz ki, foglyok...közben egy villogó  autó is megáll mellettük, melyből kiszáll két újabb köztéri felügyelő. az asszony csak telefonál.néha mosolyog, is, közben igazgatja lánya ruházatát, ami amúgy rendes, csak kicsit túl tarka, a kislány csimpaszkodik bele...Közben bemegyek egy boltba, mire kijövök egy pulóveres, alacsony férfi is itt van, az asszony mellett,mintha a védelmében...Beszél az ifjúságvédelmissel, közben valami általános iskolát hallok,,,

bemegyek a szemközti galeriéba, valóságidegen fetményekben gyönyörködni, de mire kijövök, a helyzet még változatlan, tán egy kicsit lazult a kör, de ott állnak...talán még most is.....

akármi is történt (koldulhattak? láttam egy guggoló ősz szakállú koldust pát  méterrel arrébb, igaz, gyerek nélkül)

nyilvánvaló, hogy tehetetlenek

úgy megsajnáltam azt a kislányt, akit mindenki "véd"....


november 18.

egy elmebeteg....

valakinek szívességből legépeltem a disszertációja mellékletét... s hálája jeléül  Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója c. könyvével honorált,. ki se nyitottam. inkább ne adott volna semmit  --gondoltam

nos, ezen estén sok szó esett erről a könyvről is, a most megjelent monográfia ürügyén, az is kiderült hogy eredetileg nem is ez volt a címe (az én szempontomból még rosszabb): Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa

a Magvető Caféban élénk érdeklődés kísérte a monográfia bemutatását, ami gondolom, szólt Csáth Gézának is,,,nem csak a monográfia írójának Szajbély Mihálynak  Szegedről, (aki egyébként aranydiplomám átadója is volt

igazán mélyrehatoló volt a beszélgetés Bazsányi jóvoltából...

engem különösen az ragadott meg,hogy miután Csáth elmélyedt a pszichoanalizisben, igazán szakszerúen analizálta is magát (mit talán nem szabad lett volna ) nem is látta szükségét annak, hogy írjon....ehhez hozzájárult  később Freud álomfejtése, ill. Jung 

meg hogy, míg irt varázs fiókos írónak tartotta magát (nem történetmondónak )

végül is a pszichoanalizissel, álomfejtéssel foglalkozása okozta közvetve felesége és az ő halálát is

unkatestvére, Kosztolányi , tehetségesebbnek tartotta magánál (sokoldalúbb volt,  biztosan) szerette volna megmenteni, de nem tudta  végzete elől

nov 18

útravaló

az állomási büfé kimerült, semmi szendvicsféle, s nem is ebédeltem. hát estig, míg Pestre érek, bőjtölni fogok - ezek szerint

s jut eszembe

régen mindig kaptam útravaló elemózsiát anyutól vagy nagynénémtől, Magdi nénitől,  valami jó kis szendvicsfélét  mert olyan figyelmesek, gondoskodóak voltak (nekem eszembe se jutott volna ) néha volt étkezőkocsi is, vagy mozgó utasellátó.  Hát most koplalok. de így legalább nem fordul föl a gyomrom. Valami zacskósat azért vehettem volna, nade koszos kézre?

aludni kéne....

nov. 17-  4

másnaponként....

Másnaponként kidőlök
Még jó, hogy csak...


november 20

rubensek után

telt  testek tobzódása
bujaság bujaságra
a festészet magas szintje
tudom

de nem az én világom

egyébként még a fbról is eltávolittattak Rubenseket  , illetlennek találván őket!!


nvember 19

élő szintézis

Paulinyi ill. a Szintézis Szabadegyetem élőn közvetít újabban, örülök neki

most egy érdekes beszélgetést fogtam ki  a halál utáni "életről"

rögtön megragadott ez a kvázi megnyugtató állítás, hogy a rendszer minden információt  megőriz

(egy szálló porszem el nem hibban)

így egyszerűen nem lehet (totálisan) meghalni, már csak a tudat folyamatossága miatt sem.A buddhizmus életfilozófiája szerint a személyiség nem él túl, hiszen változunk életünk alatt is, emlékeink eltűnhetnek, de a tudattalanban ott marad minden, a bardoban a létközi állapotban már nem is érdekel a(z elhagyott)  személyiségem, eltűnik, újabb élmények érnek, előjönnek a karmikus tényezők, s menekülés valami j letbe

-

a genetikai kód mögött egy értelemnek kell lennie, kizárt, hogy csak a véletlen alapján létrejöjjön az univerzum

ott volt egy magasabbrendű intelligencia

..

feladat lehet a nagy egész szempontjából nézni a dolgokat, a személyes énen túl

kihozni a legtöbbet az életből (bár nem tudom mi az a legtöbb )


november 16.

lélekmelengető este

hát az én lelkem nagyon átmelegedett....

kedves régi tanítványom volt az előadó, mint pszichiáter

még Pesten kinéztem az időpontot a neten, de rosszul, s a naptáromba így is írtam be, hogy hétfőn lesz az előadás,igyekeztem is haza, emiatt is,   aztán kiderült, hogy kedden azaz ma van...

már a belépéskor Editre bukkantam, nagyon elegáns és kedves volt... vagy 10 éve vagy több is  láttuk egymást, akkor is a könyvtárban volt eladása...

az önismeretről volt szó, az önbecsülésről, arról, hogy mennyire fontos, hogy  reális képet fessünk ill láttassunk és azt is éljük magunkról. se alá se fölé ne becsüljük...merjünk önmagunk lenni
saját életünk főszereplője, legyünk áldás, ajándék, higgyünk önmagukban s másban...

és akkor a végén elkezd beszélni rólam mint magyar tanárjáról és osztályfőnökéről aki iránt hálát érez, amiért...  s elmesélt egy esetet 

sok frusztrálás után kerültem hozzájuk magyar tanárként s ofként, és meg se mert szólalni először a rossz előzmények miatt, s hogy   egyáltalán előadásokat tart , azt most nekem köszönheti,ezért hálás.......

és egy csokor virágot nyujtott át

hát nem érdemlem meg suttogtam elérzékenyülve, mert biztos ő meg felülértékelt (hogy a témájánál maradjunk, még ha én hajlamos is vagyok az alulértékelésre )

mögöttem ugyancsak oszttársa ült, megkérdeztem, hogy te emlékszel erre az elmondott esetre? nem emlékezett,de a stílus rám vallt - mondta, s megspékelte a hallottakat azzal, hogy ő meg azért nem lett magyar tanár, mert utánam, aki olyan szépem beszélt irodalomról, nem mert...

hát ilyen ez a tanár lét, évtizedekkel később hullnak ránk a hála és köszönet virágai....


november 26.

Menza

Szeretek Pesten a Menzán ebédelni. Nem véletlen írtam nagy betűvel, ez afféle igazi étterem (s nem menza), bár elfogadhat árakkal (egy kétfogásos menű 1490 Ft), és remek kiszolgálással.

Érdekes, az évek folyamán ahogy ott meg-megjelenek,változik a személyzet, kicserélődnek, de a kedvesség marad

(talán csak a tempó gyorsult fel egy kicsit, mint mindenütt és mindenben)

nov.19.   2,

lehallgatás

mikor a hatvanas években, a Metropol szállóban meglátogattam Bécsből végre idelátogató (merészkedő) nagybátyámékat, megdöbbentem, mikor nagybátyám egész suttogóra vette a hangját, s jelezte is , hogy lehallgatástól tart. - azt hittem megőrült vagy  legalábbis üldözési mániája van

ma már nem hiszem


nov. 19.

ki halt meg?!

fekete zászló lobog a gimnázium homlokzatán, már tegnap este is láttam, ma viszont iskolaidő van, bemegyek, megkérdezni...(valószinű kortársféle régi öreg kollega lehet, gondolom...)

Be is kopogok a titkárságra...

Ki halt meg?

Nem egy kollega, hanem egy tanítvány, megdöbbenek, hanyadikos volt, ja ,tavaly végzett...

az aulában ki van téve a fényképe,megnézhetem...

kimegyünk egy asztalon egy szép fekete hosszúhaju lány  - nem, nem ismerem mondom, de nagyon sajnálom....körötte mécsesek

és mögötte a tárlókon csupa rajz, festmény, fénykép, mindegyiket ő készitette, vagy rajta van....a rajztanár már az utódját látta benne, főiskolán tanult , rajzot, s igen,  ezek az ő képei, fotói, vörös a haja ezeken már,, és egyszer csak felismerem!! Nyáron ő segédkezett Sonkodi Rita festőművész mellett a rajzkörünkön, minden gyakorlati feladatot (még az étkezést is) ellátott....... 

Hát persze, hogy ismerem..., Ismertem

(itt a rajzkörön közösen csinálják a címert)

nemrég léttam a szegedi buszban kicsit ziláltabb volt...de nem tűnt betegnek.

tüdőembólia vitte el, őrület, az élete kezdetén...

ne siess

ha lekésed a vonatot
jön másik
mindig van egy
következő menet  -
ezért ne siess

lemaradtál valamiről?
nem számit
van más is
annyi mindennel
tele a világ

hát lassíts
azaz fogadd el
a lassúságod

semmi sem végleges
csak maga a halál
(de ne törődj vele)


november 17

Schopenhauerem

azt mondják, meghatározóak a gyermekévek, így valószínű a korai olvasmányok is. Én a mi "felnőtt" könyvtárunkból sok nem koromnak valót olvastam egész fiatalon. Így többek közt Schopenhauert.Igen, a pesszimista Schopenhauert. Borzasztott amit írt, és ugyanakkor vonzott.

Mostanában jutott eszembe, nem lehet, hogy ő is ludas az én híres és kortalan borulátásomban?

(és akkor még nem is beszéltem Freud Álomfejtéseiről)

november 17

néha

néha
látom magam kívülről
elalvás előtt

mint egy filmen
s szerepben

mi lehet ez

még nem értem



november 16

szküllák és charibdiszek közt

valahogy mégis felnőttem
szküllák és charibdiszek között

majd csak kievickélek
a visszafelé vezető úton is
valahogy


nov 16

mozaikképek nagyanyámról

tükörtojást süt

a konyhasarokban

hosszú haját fésüli

koszorúba fonva

zongorázik

recsegő padló fölött

fia gyerekkori rajzait

mutogatja könnyek között

sétálunk az utcán

szikrázó napsütésben

a zsinagóga karzatáról

mutat valamit a mélyben

s a többi néma csend...

eztán csak csomagok, levelek.....

(egy távoli országból)

nov 16

ó tempora...

ha elgondolom, hogy  "az én időmben"
tilos volt diákoknak a kozmetika
s köpeny volt a kötelező hacuka

mert ma ahogy kinéznek
tetoválás, hajfestés,
kihivó ruhák.....

megváltozott a világ

nov 16

csókolom, csókolom

csókolom

hülyéskednek velem? a menzán  a kerista fiúk (másodikosok, tavaly óta jóismerősök) köszönnek, ahányszor rájuk nézek a közeli asztalnál, s nem lehet nem, mert a látószögembe esnek, mosolyognak, s jóizűen köszöngetnek

mikor megebédeltem, elmegyek mellettük, akkor is,persze

holnap nem kell köszönjetek ,  meg volt ma előre is.... mondom nekik elmenőben viccesen

ők is mosolyognak (remélem , nem ki-)


nov 16

kép- és versöröm

rábukkantam az Irók Boltjában Kántor Péter (70.) szülinapi ajándékára a Jég-öröm c.képes könyvre

tényleg nagyon szép

zsákmányként le is ültem vele az asztalhoz, s végiglapoztam, olvasgattam (tán meg is kellett volna venni, de előtte nap már  4 könyvet hazacipeltem)

hogy mimindent tud elmondani egy-egy kedves festményéről!... külön öröm (és nem is jeges, hanem szivmelengető)

https://pim.hu/hu/media/jeg-orom-0


november 19

Anna él

"Anna él, nem halt meg"

mondta valaki az emlékülésen

annyian szerették, felmagasztosult

(be se fértünk a könyvtárba)

egyre kutatjuk, milyen volt

igy él tovább izgalmasan

tanitványok szivében

s mindenki azzá vált

ki csak ismerte

Anna él

bennem

is

mig csak én

emlékjel hétköznap

örzője vagyok én az emlékjelnek?, nem , bár sokszor úgy érzem, legalábbis önszorgalomból, vagy inkább belső késztetésből

mert igen, a sajátomnak is érzem....

ma messziről úgy láttam, mintha a barna levelektől meg lettek volna tisztítva a fehér kövek, de közelebbről látszott, hogy nem, csak a levelek kisebbre zsugorodtak, elszáradva, el-eltünedeztek a kavicsok közt

aztán közelebb egy dehonesztáló tinta firkát láttam, félig analfabéta lehetett az elkövető, mert a 6 betűs szóból kettőt elirt... (nem fogom terjeszteni, mit,  valahogy inkább el kéne tüntetni)

aztán 3 kisgyerek rohamozta meg emlékjelet (anyjuk a negyedikkel, babakocsissal egy padon ült de rájuk ügyet se vetett, bár estek-buktak nyakra főre)

egyre gyorsabban kergetőztek, szaladgáltak összevissza a  hatágú csillag összekötő lapjain, majd a kövekkel játszottak, kiemelve helyükről, végül bújócskázni kezdtek, akkor már vészesen megközelítve az üveg emlékjelet, mikor a legkisebb valamit arra felé is dobott, már kénytelen voltam szólni az anyjuknak, hogy fegyelmezze a gyerekeit, mert nem játszótéren vannak, hanem egy emlékhelyen és betörhetik az üveget....

a válasza az volt, hogy HAGYJAM  őket, az ő gyerekei jók,és ha betörnék az üveget, ő fizetné ki

ó, persze, árkon.bokron túl lennének egy esetleges repedés után

s valóban el is indultak

hova megyünk ? kérdezte az egyik gyerek, biztos haza, mondtam én, miután anyjuk hallgatásba merült de annyit mondott még hogy nem haza...

az üveget mindenesetre megszemléltem utánuk

még nem repedt be

öregedés betegsége

amit én már-már egy konkrét betegségnek diagnosztizáltam, arról kiderült, hogy egyszerűen csak az öregedés tünete (?)

hát most örülni kéne (?)

miért is nem tudok

rég sejtem, hogy az öregedés is betegség, attól függ honnan nézzük


mennyi megrokkant ember az utcán, ők se voltak olyanok még régebben, bottal járnak, bicegnek, kerekesszékben,,stb

valaha futottak ők is....

beletörődnek, mintha mindig is így lett volna

végül is igazuk van

mindig az adott helyzet számit

tudomásul kell venni

ez az élet természetes menete

ha megérjük


és örüljünk, ha megérjük, akárhogy is

senki se hal meg így makkegészségesen, hanem elkopik, megérik a halálra (?)

tán így könnyebb is....(?)



és igen, ami ellen sokáig berzenkedtem, van, lehet olyan is , hogy végelgyengülés!?

(végül is scsupa kérdésem van...választalanul)


november 15.

újraalkotás

Füst Milánnak van egy csodálatos műve Látomás és indulat a művészetben

ez előadásainak esszészerű gyűjteménye

s a csoda az, hogy a háborúban elpusztult, és tanitványai segitségével lett újra irva jegyzeteik alapján


ez engem legalább olyan csodálattal tölt el , mint maga mű!


nov 15

atipikus gyerekkor

azt hiszem, lányom, mig él, nem bocsátja meg nekem a gyerekkorát, hogy tulajdonképpen elvettem azaz atipikussá tettem,azaz hogy nem rejtettem véka alá atipikusságát, a tehetségét. mert igen, nem hiuságból, de úgy tűnt, hogy valóban közkincs ....amiket mond, ir...

nos lányom azóta is, ill felnőtt kora óta visszahatásként inkább  rejtegeti a kincseit (korábbi verseiben kulcsszó a hallgatás , a titok), aztán meg irodalmi nőalakok mögé bújt, jelmezébe öltözött, KVÁZI  szerepjátékban...)


hogy miért jutott ez újólag eszembe, itt az újabb bizonyiték, e havi tárcája az ésben:

és már a cime is  Kitűnni hiba

https://www.es.hu/cikk/2019-11-15/turi-timea/kitunni-hiba.html

pl "Az ember élete első tíz évében Gyerektörténetekről könnyen hiszi az ember, hogy közügyek, és ha tudatosítja is ennek a veszélyét, akkor is nehéz ellenállni nekik. önnyen válik a szülei nyilvános megszólalásainak prédájává."

 Én is azok közé tartozom, akik szerint az átlag fölött eltérni épp olyan nehéz, mint ha az átlag alá sorolnak. Ha bármelyik oldalon kilógsz a sorból, az élet a másik oldalon kompenzál. Kitűnni hiba. Talán akkor sejtettem meg ezt először, amikor kisiskolásként behívtak a tanári szobába, miután beneveztem a Verset írok, verset mondok című verseny helyi fordulójára, és a tanári kar figyelmének kereszttüzében kellett felelnem arra a hirtelenjében fel sem mérhető kínosságú kérdésre, hogy valóban én írom-e a szövegeimet.....

Innen aztán nem volt megállás. Versenyek, interjúk, tévészereplések. Atipikus gyerek- és kamaszkor: ...

Gyerekségem talán utolsó mentsvára az volt, hogy anyám ellenállt az országos showműsor stylistjének, hogy a kisméretű női koktélruha helyett a saját drapp-barna buklé kötényszoknyámban szerepelhessek,----

Egy dolog kínosabb annál, mint ha a szüleid kibeszélnek. Az, ha te beszéled ki saját magad, és még észre sem veszed...."


egyébként mostanában egyre kevesebbet beszélek róla (nincs is nagyon információm)

viszont az unokám előtérbe jött, de vele már jóval óvatosabb vagyok

legjobb a középút . mindenben


november 15.

a múlt üzenetei

Elszakadt lapok
a múlt üzenetei
foszlott gyöngybetűkkel
itt-ott olvashatatlanul

Rá is tapostak már
Sajnálom őket kidobni
De előbb-utóbb
ez lesz a sorsuk


nov. 18.

szép csendben

elszántan meg akartam nézni ezt a filmet

Először a zenéje hívta fel magára a figyelmemet , a Bartókon hallgatva, s az is, hogy abból mimindent lehet kikövetkeztetni, ami netán hiányos vagy érthetetlen a filmben

Aztán az Irók Boltjában elém került egy friss ÉS Baron György kritikájával, aki nagyon ,lehúzta a filmet, épp homályai miatt. Azt írta, hogy me too filmként lett propagálva, holott nagyon elnagyolt, megbocsáthatatlanul hiányos. Pedig ennél a témánál épp a dolgok radikális kimondása lenne a lényeg. Szerintem meg az, amit a film  hibájául ró fel, az az erénye.

S amit csak érzékeltet, az épp úgy jó

Nyilvánvaló, hogy a kislány szerelmes a tanárába, és az is, hogy a férfi túllőtt a célon, a kétértelmű
viselkedésével

De azért nekem nem ment el el az étvágyam, én megettem volna azt a lecsót amit a film végén elterelésként a kényes helyzetben felkínál a tanár felesége, a "leleplező" hegedűs fiúnak

És biztos vagyok benne, hogy NEM erőszakolta meg , legalább is szó szerint a diáklányt a tanár, csak túlment egy Határon,amit először épphogy a lány lépett át( pl amikor a hajét törölgette atyain a férfi s ő átkarolta, ) A testi érintéseket kerülni kéne még hangszertanitás esetében is. De ez az adott emberünk nagyon manuális volt, számára fontos lehetett a testi érintés is, hiszen a zenét nemcsak elvontan, éterien szerette, hanem gyártani is az azt létrehozó hangszereket. (jut eszembe, egyszer a hegedűs fiút kérte, hogy helyezze el a hegedűben a lelket (olcsó fogás - igen, mg a "lélek" is kézzel foghatü fadarab ), s ugyanúgy maszíroztatta a lányokkal a feszült fiú nyakát, mint később ő a csellós lányét. Na s folyton rágcsált is valamit.

A határok arra valók , hogy NE lépjük át őket . Ki lehet, ki KELL bírni, mint ahogy azt is. hogy nem rajongtatjuk értünk tanitványainkat . (Még csendben sem) (Ez is megoldható, régi tapasztalatból tudom)

(Egyébként Máté remekelt. Ahogy a film végére megváltozott kétségbeesett arckifejezése, az maga volt az önvád...

szóval akkor lehet, hogy mégis...?)

nov. 21.

elfordulás

Mikor elmentünk a régi házhoz (mi már teljesen megújult), s a régi kertet , udvart (pontosabban a helyén levő kopár üres parkolót) megmutattam unokámnak, élénken tiltakozott:

Csak nem gondolod, hogy bemegyek, ide?!

Nem gondoltam.

Egyből vissza is fordultunk

taposom az avart...

taposom az avart

csupa halott levél

és mégis él

fújja a szél

s táncol

lábam alatt

ropog, sír

szegény -

igazán csak 

egy évet élt

vasárnap találkozunk

az sok idő?
vasárnapig...
akkor gyere

a két hangversenyből
egyet szalassz el
az elsőt
hogy maradhass
tovább
vagy legyen
rossz idő
maradjon el

hányat kell
aludni
vasárnapig?
a délutáni
sziesztát is
számold bele
nem direkt alszok
csak véletlen

mennyi idő
vsárnapig?

nem birom ki!

*******

mama elküldte az ajándékot
odaadom előbb min jön, jó ?
de nem, anya!
együtt akarom vele kibontani...

********


megláthatsz teljes életnagyságban -- unokám mondja lelkesen, várva a nagy találkozást, olyan sokat várt rám a szülinapja óta...

hát mert beteg voltam -  szabadkozom

de már nem vagy az!!

nem., csak a fejem fáj

az nem betgség!

nem, csak kellemetlen

remélem az utazás alatt elmúlik



********



november 15

emlékforgácsok aniról I. (egy legendás barátság kezdete)

azt monta, hogy mikor még nem látott, csak a kolesz ajtajára kiírt nevem: gonda julianna, elképzelt egy kis egyszerű, két copfos parasztlányt. s hogy mekkorát tévedett.  hát igen, se egyszerű nem voltam, se parasztlány. egyébként a julianna nevet juliaként használtam....

anyám meg, ki nagynehezen hagyott ott a koliszobában, utólag bevallotta, hogy olyannak tűntem, mint egy szelid hercegkisasszony a vadak közt

hát valahol a kettő közt lehet az igazság

de most beszéljünk aniról (én még élek)ani nyüzsgött, mindig dolga volt, mindig elmenőben, szinte csak mozgásban láttam,a tyúklábas kis kosztűmjében, elegánsan, - sokáig nem is fértünk egymáshoz (én se igyekeztem)


engem inkább eltántorított az a nagy mindentakarás, nagyszájúság, nyömokban még "mozgalmiság" is

én épp leeresztő fázisban voltam a gimnáziumi évek túlzsúfoltsága, sikerei után egy kicsit inkább pihenésre, szabad, nyugodt életre vágyva (hogy ezt a szigorú kollégiumi körülmények nem igen engedték - más kérdés)

Ani furán viszonyult hozzám. Egyszerre nézett föl - és le , de én inkább az utóbbit észleltem, de nem is nagyon törődtem vele....

aztán valahogy egymáshoz sodródtunk

s csak arra emlékszem,  hogy az első emeleti zárt folyosón egy szekrény tetején éjszaka  órákig beszélgettünk   hajnalokig, neki többnyire fejgörcsöt okozva - thomasmanni és filozófiai mélységekig...

(folyt . köv.)

pompaellenesség

nem szeretem a pompát
zavar , kerülöm
szerintem szégyen
mig halnak éhen

a régi láz....

valaki verset mond a konyhában azaz a Bartók rádióban, átszűrödik a hang, .semmi... nagyon kicsit ismerőssé válik, gyanút fogok,bár sötétebb a tónus de mintha egykori kedvenc szinészem lenne,,, kimegyek a konyhába , már csak az utolsó szavakat hallom...

"..de hova lett a régi lázam?"

bemondják : Kálmán Györgyöt hallották,

Áprily Lajos Szarvasok c. versét mondta...

Szombat-naponként, este-tájt
hegyről lejött a csordapásztor.
- Látott-e szarvast odafenn?
S ő lelkesen felelte: „Százszor!”

Flóbertes, lázas kisfiú,
deres, magas mezőkre hágtam,
jártam patakos réteken,
de szarvast, szarvast sose láttam.

(Csak sok év múlva, havason
volt egy csodaszépségü órám:
agancsost láttam, gyönyörűt,
az erdőőrnél Irisórán.)

Most itt élek patak felett,
erdőkbe nyúló hegy tövében.
Tán szarvaslábakon futott
az elmúlásba hetven évem?

S itt szarvasok járnak körül
s az örömömnek nincsen ára.
Csodálatos agancsosak
szállnak le inni a Dunára.

S ha fenn találkozom velük,
meg nem riadnak, el se tűnnek.
Minthogyha kelletnék maguk:
Nézz, mi vagyunk a gyönyörűek...

Máskor hegyélen állanak
s nézik magános völgyi házam,
agancsuk ágas égi dísz -
De hova lett a régi lázam?

******

és én is ezt kérdezem magamtól:
HOVA LETT A RÉGI LÁZAM? :(

akik maradtak

megnéztem a megjegyezhetetlen cimú Oscar díj esélyes? filmet... direkt "megrendeltem" a makói moziba, 9en voltunk velem együtt, nekem reggel óta fáj a fejem Algopyrinek, Saridonok, kávék ellenére, a film kezdése után pár perccel rádöbbentem, hogy elmúlt, s a vége után arra, hogy visszajött a fájás

lehet, hogy csak elzsibbasztotta a film

ami nagyon felkavart

sok minden érthető és átélhető a számomra belőle, de sokminden nem annyira, és nyitott maradt, és nem is lehet racionálisan túllépni rajta

fájhat a fejem nyugodtan miatta utána is , sok oka van annak....

árnyak

múltamból árnyak
élők és holtak vesznek körül
árnyalatnyi a külömbségük
álmomban a holtak is élők

akkor hát aludjunk


(az első irásom, amit meg tudtam jegyezni elalvás utn feljegyzés nélkül:) büszke vagyok magamra :)


nov 15

örömzene

épp a napokban felírtam az üzenő falamra:

utálom az átiratokat

előzménye az volt, hogy valami rettenetes hangzás szúrödött ki a konvhából a Bartókból, meg is hallgattam a lekonferálást: Mozart hegedűverseny ...fuvola átiratban - hát igen ez az,, nem az eredeti, nem az igazi

ma este viszont szinte csupa átiratot hallgattam,  néztem a hagymaházban Horgas Eszter adta elő őket, meg is indokolva, hogy nagyon szegény a fuvola zeneirodalom

és viharos sikere volt, vastaps

én csak attól féltem nehogy elessen földig érő estélyi ruhájában a tánc lépései közepette, mert igazán elbűvölő színpadi jelenség, aki elő is ad, mozog, táncol, mosolyog sőt kacérkodik is...

de summa summarum nekem is tetszett

a Bernsteinek, Gershwin na és Piezzola, (pláne hogy az én felfedezésem is eljátszotta, s de hogy  tán autentikusabb volt mint hegedű (harmónika?)

a Carmen nem is tetszett annyira, bár állítólag az hozta neki a fordulatot, a sikert, Al Di Meolával. egyetemben , 2003ban, ahogy felidézte nosztalgiával...

ötömzenét adott, örömmel

jogos volt a siker

(a zongoristával együtt)

nem vitázni

ha valaki ellenséges érzületű. plusz még frusztrált is, könnyen vitába keveredik, úgy, hogy az élő fába is beleköt (ha őt épp az irritálja )

nem szabad vitába szállni vele, pláne belemélyedni
figyelmen kívül kell hagyni

ez az egyetlen mód a leszerelésére
veled szemben

mással folytathatja végnélküli vitáit
de legalább te kívül maradtál

azaz neki nem is a vita kettőssége érdekes
csakis az ő ellenvéleménye....

nov 14

összefoglalót

ideje lenne már összegezni a dolgokat
s nem újabb és újabb cetliket gyártani
a nagy összefoglalást megtenni
s nem elhalasztani elmulasztani
mint magyar óráimon nemegyszer
kifutván a negyvenöt percekből
a nagy és mély elemzésekkel

pótolhattam a következő órán

nade ha nincs következő?

mi a teendő?

egyszerű dalocska

egyszerű vagyok  igen
egyszerű az életem
egy festő mondta nekem
régesrégen
amivel meglepett
mert valójában
nagyon is bonyolult
a felszin alatt
s az életem is az
volt

de nem tiltakoztam

s ma is igy van ez
látjátok egyszerű vagyok
s egyszerű az életem
persze mindez csak a látszat -

de higgyétek csak ezt

az állatok tudatlansága

de jó az állatoknak
nem tudják, hogy meghalnak

persze annyi mást se
ezért hát nem is irigylem őket


nov 13

a maradék

itt maradtunk maradéknak
nincs már kinek dicsekedni
vagy akár panaszkodni
aki ránk figyelne
tán korábban se volt
de összekötött egy fonal
a generációké, nincs már
csak maradékok vagyunk
kószálunk kóválygunk mint
gólya*** a levegőben
nem kíváncsi ránk senki
maximum5-10-20 év
(mi az?) s mi is eltűnünk
anélkül hogy igazi nyomot
hagynánk magunk után
"elveszett nemzedék volt"
mondják majd ránk
ha egyáltalán
háborúban fogant
végül el is esett
mindahány

karikatura

nem lenni önmagunk paródiája, karikatúrája

mire megöregszünk

jogos az aggodalom, mert hogy a karakteresebb  tulajdonságaink erősödhetnek fel,s mi más a a karikatúra, ha nem ez

az arcunk is ebben az irányban változhat

ha szigorú voltál pl már nem tudod lemosni a szigorúságot, hiába is akarnád

nem hiába mondták kis korodban , ne grimaszolj , mert úgy maradsz

hát hellyel-közzel így maradtunk grimaszok nélkül is?

mert a leggyakoribb arckifejezésünk bizony ránk égett ,  elolthatatlanul


nov 12

álmodozás-emlékezés

a gyerekkor gazdagsága
visszahozhatatlan
mert benne van
a jövő álma is

mi már nincs

****

de milyen gazdag
az öregség
hiszen abban
benne minden

az is ami már nincsen


nov 12

próza

hát jó
ideje prózára váltani
mint Moliere (anti)hőse....

nem álmodozni
nem képzelődni
csak lenni

ideje
ezt a lapos
ocsmány életet
élni

ami néha azért
oly szép is tud lenni


nov 12

kegyelmi állapot

néha ömlenek belőlem
a verssorok
néha nem
pár napja nem

mi lesz ha kiapad(ok)?!

igazán nem akarom magam Nagy Lászlóhoz még véletlenül se hasonlítani, de kezdem érteni azokat a riadt reggeleit, mikor arra ébredt, vajon töretlen-e még,  megvan-e a versiró tehetsége.....

mert mégis csak akárhonnan is nézzük, (s tán akármilyen formátumút) - az egy kegyelmi állapot

s nem tudjuk honnan jön (azaz igen, fentről), de oly könnyen el is mehet

éljenek az élők

mármint most az élő közvetítésekre gondolok

általuk jelen lehetek bizonyos eseményeken, ha földrajzilag távol is

most pl Kántor Péter kedvenc költőm 70. szülinapján (bár azt mondta , ezt a számot felejtsük el)

igen, mintha ott lettem volna én is, a Magvető Caféban, csak nem kellett szorongani

új könyvet kapott, festményekről, festményekkel.. az általuk ihletett verseivel,most adták át neki, örült őszintén

(végig Radnóti kopaszodó ősz fejét láthattam előtérben, tán nem csak Kántornak, a barátnak, de a közösen kedvelt képeknek is szólt az érdeklődése?)

Bazsányi laudációja után, egyes költők olvastak fel nagyon keresetlenül az ünnepelthez irt verseiket

azt hiszem a Nyergesét hallottam , olvastam már, mert az Európa cuki bezárása alkalmából írta, ahol már nem tudnak találkozni, mert  bezárt, s ezért "ha már a régit elhordták, nyithatnánk valahol  itt  egy új  maszek Európát"

Szabó T. Anna lapokkal tollal ment ki , kicsit ziláltan, huzigálta a rózsaszín pulóverét is, egy mottót idézett Kántortól , és egy érdekes, izgalma, esős napját írta le egy macskával, nagy versben

Váradi is keresetlennek tűnt, egy 10 éves, azaz 60 éves verset transzponált

legjobban Schein  tetszett, Kántor  versek olvasása után, mintha beszélgetne vele a költő árterében irt egy kántori szép verset

Parti Nagynak meg mintha a hanghordozása is hasonlított volna hozzá

volt klassz zene is (cselló, ének)

sőt torta, amin a 70-es számot el kell felejteni

de előbb a mi ajándékunk : két  verse:  a Jégöröm

és kedvencemmé vált:


kikötő bluez (búcsúzóul)

Minden tengerpart örökutca
és minden örökutca nyár,
néha ősz van az örökutcán,
olyankor a nyár félreáll.

Hűvös szél fúj, a szerelemből
kevés marad csak, vodka, grog,
hajtsd fel gyorsan a maradékot,
s tölts rá, hadd legyünk boldogok.

A kikötőben az a jó:
Jön egy hajó, megy egy hajó.

Minden tengerpart örökutca
és minden örökutca nyár,
néha tél van az örökutcán,
olyankor a nyár félreáll.

Hideg szél fúj, a szerelemből
nem marad más, csak vodka, grog,
hajtsd fel, mielőtt még kihűlnél,
voltunk s leszünk még boldogok.

A kikötőben az a jó:
Megy egy hajó, jön egy hajó.

Minden tengerpart pararampa
és minden pararampa nyár,
van tavasz is pampararampa,
mikor a nyár topogva vár.

Könnyű szél fúj, a szerelemből
fakad minden, a vodka, grog,
hajtsd fel gyorsan, minél előbb
lehessünk újra boldogok.

A kikötőben az a jó:
Jön egy hajó, megy egy hajó,
megy egy hajó, jön egy hajó

őszi ember

igen, egyre inkább érzem, hogy az öregség néma (nem téma)

jó, vannak kivételek,  Illyés Gyula Charon ladikja, Déry Tibor: Kedves Boopere jut hirtelen eszembe....

de mégis, nem tartozik az irodalom  nagy témái közé

bár azt mondják a líra igen, a szerelemé és a halálé

és az Énekek Éneke is bizonyság rá (mert erős a szerelem mint a halál)

nahát én a magam módján akkor is, szemben a szokásokkal....

az elmúlásról írok a legtöbbet

őszi alkat vagyok, azt hiszem

s fiatal korom óta, hát hogyne most!

persze észreveszem magamon is, hogy ha az unokámmal beszélek, váltani kell....

de már ő is észrevette pl rajtam, azt, hogy én mindentől félek....

hát nem tudok kibújni a bőrömből....

mire való a háziorvos

hát nem tudom, házhoz még nem hívtam, mert annyira még nem voltam -szerencsére- elesett  , hogy ne tudtam volna elmenni a rendelőbe

pedig ma épp már majdnem sírtam felöltözés közben, annyira nehezemre esett a cipőm felhúzása... hogy majdnem fel is adtam

tegnap meg ki se mozdultam a lakásból

hát ma a rendelésre nem csak az elfogyott szivgyógyszerem miatt mentem, hanem épp emiatt, hogy elmondjam hogy milyen gyönge vagyok és fáradt, szinte állandóan...

a megfázásom elmúlt, kicsit vagyok ugyan rekedt, egyesek azt mondják, hogy ez a lábadozás gyengesége... de én nem vagyok benne biztos, szerinte?

hát lehet, hogy vérszegény vagyok, (meg esetleg depressziós) szedjek multivitamint  (kösz)

és ...?

átment a másik terembe, mint ahogy jött is onnan, mielőtt bejöttem, mert (folyton) helyettesit a társát (vagy az őt)... mondtam, akkor én is megyek.... (egy pillanatra meghökkent)

de tényleg... mire való a háziorvos?

mert szakorvosokhoz szívesen ad mindig beutalót

node nem neki kellene egybe látni az embert( összes bajával)

boldogság?

hát a giccses cím után nem biztos hogy rohantam volna a színházba (ja, igen, mert bérletes előadás)

de nem kellett félni, nemigen volt giccsveszély

egy francia kamera darab, ketten játsszák, sejthetően egy férfi és egy nő, s csak beszélnek a háttér ill. mellékszereplőkről...), s nem is vigjáték (mint a plakátokon )inkább középfajú színmű, fanyar, olyan mint az élet

és van benne egy elbűvölő, könnyed-szomorkás-vidám? francia sanzon széttördelve a jelenetek közt (ki kéne nyomozni melyik szám is volt)

elég jól játszottak a színészek, a Rékási  kicsit harsány volt , Pikali  kicsit affektált néha, de azért hiteles volt (hiszen az "életben is van ilyen, nemde?)

nov 12

szakmai ártalmam

a menza közelében egy diáklány és egy fiú egymással szemközt beszélgetnek

a lány mosolyogva bűvöli a fiút, rá is csodálkozom, de akkor megüti a fülem a

a fiú: és akkor mondom a metektanárnőnek, nem-e tetszik elengedni?

és mit válaszolt a metektanárnő, meg kellett volna várni, hátha ő is javított, de nem bírtam ki , menet közben odaszóltam szarkasztikusan:

nem-e?!

hiába , a magyaranyelvanárság szakmai ártalmai néha ki-kibuknak belőlem

megértette a helyesbítést, s mosolyogva szép napot kívánt

én is nekik

köszönte :)

ha...

ha újra születnék, ha újra fiatal lennék, biztos vagyok benne, hogy több gyerekem lenne,... mondtam már s le is írtam, és akkor belémhasitott, hogy valószínű lett volna gyerekem még a megszületett egyetlen drága lányom előtt, de agyonhajszolt voltam, hajtottak a munkahelyemen, feladatok tömkelege, pályaorientációs bemutató óra....,azt még meg akartam tartani, mikor már kórházba kellett volna befeküdnöm, hát el is halasztottam, utánra....és az utólagos diagnózis, a "gyógykaparás"  után, (mit szinte csak úgy elereszthettem a fülem mellett?) valószínűleg  egy "elhalt terhesség" volt

mostanában érzem csak igazán a jelentőségét

mert ugyan mi az a pályaorientáció?

de mi egy gyerek?!!

lehet

kicsit nehéz dolgom van nekem az unokámmal beszélgetés ügyében

a témát nekem kell meghatározni

de nagyon válogatós:

holnap ovi? kérdem, ne kérdezzem oviról

na milyen volt tegnap az esküvő ? --arról se

a hétköznapokról, se az ünnepekről se - összegez

de hát akkor miről?! csak a legókról?!

végre kiválasztott egyet potenciális ajándéknak

(kiderült, h nincs az a plüss)

majd felhvívunk "képesen",, és akkor megmutatjuk

fel is hivtak , pillanatok alatt,előbb el is küldték a linket, ,

lehet,  hogy ezt kérem, mondta még a linkre

de nem biztos, még meggondolhatom (tudom, tudom... fő a pontosság) , az árnyalatok.....)

majd még lehet , hogy felhivunk

kötve hiszem, már 8 óra, fürdés idő

de csak lehet...mondtam.- tehát nem biztos

hát igen, preciznek kell lenni!!!! a szavakat pontosan használni....

majd csak belejövök, mindenesetre igyekszem ...:)

plüss

mégiscsak nem leszek  elég szülinapi ajándéknak , úgy látszik,unokám már kikopott a kapottakból

visszakanyarodott a kézzel fogható valóságos ajándékokhoz (na jó, engem is meg lehet fogni kézzel,ha ott vagyok :), de nem állandóra

szóval újra a sürgetés, hogy mikor viszek már neki szülinapi ajándékokat (szerintem többet kell majd, vigaszdijként)

mondom hogy javasoljon ő, mert nehéz eltalálni az ízlését

anyjához fordul, mert szerinte ő ismeri az ízlését,

suttogva tanácskoznak, majd hangosan hallom szabatosan megfogalmazva, hogy nagyon köszönom a segitőszándékot, de nem mentem vele semmire, de azért ismételten köszönöm

és velem akar beszélni, anyja nélkül, négyszemközt, be is bujik valahova

nos Csillagok háborúja,,, angolul Star wars magyarázza, és a legújabb szereplőről van valami plüss, ezt kéne beszereznem....

és még ebben a hónapban megyek, ugye?

****

végül is, mégis csak  anyja nyugtat meg, majd elküldi a fotót róla....

kiváncsian várom....

a depresszió oka(i)

olyan sokmindentől lehet depressziós az ember

utóhatásként, mellékhatásként

én azt hiszem a depresszió nem önmagában álló valami, mindig kutatni kéne az okot

najóvan endogén is,de szerintem annak is van oka

és direktbe nem lehet lebeszélni róla senkit, ugyan már  legyél jókedvű

mert az sokkal elemibb, zsigeribb érzés, életérzés,alapérzés

igen az okok után kéne kutatni, de azt hiszem attól nem múlna el, sőt

kései telefon

nagyehezen kikutatom a telefonszámot. volt egyetemi csoporttársam akarom hívni, közös társunk A. búcsúztatója ügyében... nagysokára veszik fel a kagylót, nem ő , E., akit keresek, hanem a férje. E. nincs itthon, majd csak 8 után... mondom a nevem is persze, örül, becézve elismétli... később kiderül, nagyot hall, az ő hangja tán ezért is lett öblösebb, erőteljesebb, 90 év körülisége ellenére. Nem, ez a hang nem öregedett, erős, harsány, és lehengerlő, nyuszi vagyok mellette vagy inkább alatta, hangban is itt a telefonvonal másik végében, kéri is, hogy beszéljek hangosabban, tagoltabban, hogy megértsen.  hát nagyot hallasz ? - kérdem nem kertelve, de ő nevetve mondja, attól még szép a világ sőt, mondom én, sokszor még jó is, ha bizonyos dolgokat nem hallunk meg belőle.(lehet, hogy ezt meg se hallotta, mert optimizmusából kibillenthetetlen maradt)...

És megkérdezi, Makón lakom. e még? többnyire -válaszolom - de lányom, unokám, Pesten, valami olyant mond, tudja, hogy"feltört" (szerintem midig is fent volt :) , de nem mondom, semmit se mondok r

Makóval kapcsolatban még megkérdezi, hogy már nem a régi házban lakom....ugye....
mert ha elmennek előtte, látsják..., mindig mondja E., de már nem ott lakunk.... 
mondom, hagyjuk is a múltat nem szeretem...zárom ezt is rövidre... miért? kérdi érteltlenül,,,, s egyből ő is anyut emlegeti, mint múltbeli kedves  emléket, mint mindenki,hogy milyen kedves asszony volt....(de hát kinek nem, ezt mindig szívesen hallgatom...- ha már én nem is vagyok kedves)

 Hát ha Makón lakok,  úgyis jönnek át ismerősökhöz majd engem is meglátogatnak....

Az üzenet átadására nem is került sor, A-ról lett volna szó, de meg se hallotta, ezt, azt hiszem szelektv a nagyothallása---majd hívjam 8 után E-t, ebben maaradtunk

no de szinházba megyek nem tudom vége lesz-e akkorra.. jut eszembe már a kagyló letétele után

****

nem lett vége...

lehet, hogy emailt írok, vagy megkeresem E. mobilját...

hanem az a fél mondat , mit a nagyothallással kapcsolatban, ellenére  hallottam, a fülembe cseng most is:  

attól még szép a világ

igen, ezt megjegyezzük, mindentől függetlenül, minden bajjal együtt:

szép a világ

csak ternészetesen

NEM SZERETEM HOGY FEHÉR A HAJAM

de nem szeretném festeni se

még anyira se

oly mindegy

átadom magam

a természetnek

ő jobban tudja

a dolgát

mt akar

hát azt

ami illik hozzánk

hiszen nem ismer

izléstelent

zavart

csak harmóniát

nem kritika

hát én nem írok "kritikát"

ha egy előadás utolsó mondata, mozzanata  után ott a könnycsepp a szememben, akkor ott fanyalgásnak , helye nincs, csak köszönetnek és tapsnak a katarzisért

tehát köszönöm makói teátrum 5 nőjének meg a sztentori hangú rendező-narrátornak az 5 nő az esőben c.  kamaradarabot!

azt a kis könnyet is....(meg mindazt ami mögötte volt)

őszség

ősznek lenni
fokozatosan
elszürkülni
kifehéredni
sápadni
eltűnni
észrevétlen
elmenni

a hajfesték
csak a felszínt
takarja el
alatta
a mélyben
ugyanazok
a folyamatok
zajlanak
menthetetlenül

kár hogy nem tudod

vagy jobb?


nov 10

nem strucc

nem én fogom megoldani a világválságot

ez már egész biztos

de legalább látom, hogy van

ez is valami

bár struccnak lenni se lehet rossz

a világ sorsa szempontjából éppenséggel tökmindegy

de a struccok egyáltalán kapnak levegőt ott a homokban?

én jobb szeretek szabadon lélegezni, mégha olykor be is kell fogni az orrom

D.I. fái

sose értettem D.I.-t , miért fest örökké fákat, méghozzá őszieket, sárgás, barnás szinekkel....

már kezdem sejteni....

fáradt haiku

belefáradtam
érvelésbe, evésbe

a nagy levésbe

éljenek a fák

a szembenlevő ház tetejének szintjét elhagyta a hársfa, diadal!

éljenek a fák!

vakfoltok

elfelejtett álmaim
járnak az eszemben

vakfoltok életemben

75 éve

75 éve ölték meg Radnótit

meg apám is vagy egy hónappal előbb, hasonlóképp

írják a szokásos emlékidéző szövegeket

évfordulóra

én nem tudom, én életem minden napján emlékszem az Apámra, akit elvettek tőlem

s Radnóti versei szinte csak szomorú térképek mindehhez

igen, szomorű, vagyok elcsigázott, és tehetetlen

egyre tehetetlenebb

és egyre kevésbé tudom felfogni, az idő múlásával fordított arányban, hogy hogy is történhetett meg mindez ?!

"azt mondja a pszichológusom"

"azt mondja a pszichológusom" ezt tegnap hallottam Jordán Adéltól egy apjával folytatott beszélgetésben többször is visszatérően,s nagyon megtetszett:)

szóval "azt mondja a pszichológusom" , ezúttal az enyém, nem Jordán Adélé!

ezt többször is visszatérően rutinszerűen, bár ő észre se veszi szerintem, hogy az az én bajom , hogy nem fogadom el az öregségemet, a jelenkori állapotomat, hogy ez van...

mondom ezt, lányomnak (hozzátéve, hogy Aranka néni cipőjébe léptem volna, akiről a Családban azt mondták, hogy nem tudott megöregedni:)

s erre mit mond az én "házi" pszicholügusom, mindenféle pszicholügia végzettség nélkül,

hogy én soha semmilyen állapotomban nem fogadtam el magamat, nem csak most, öregen

s rádöbbenek, milyen igaza van

s még azt is hozzéteszi nagybölcsen , hogy az embert annyian gyötrik, miért is kell még saját magát is gyötörnie!


november 9.

fák és emberek

a fák se egyszerre hullatják leveleiket
az egyik már tarkopasz
a másik még tartja kopott leveleit
úgyahogy
mindenkinek megvan a külön
sorsa

akár az embereknek

malacka neme

unokám most egy rózsaszín ceruza keresése miatt zavarta meg lányomat telefonbeszélgetése közben

nadehát nincs is ennél fontosabb, úgy hogy átadom, ill.a továbbiakban mi beszélünk

rózsaszín párducot rajzolsz?

nem, malackát!

(amúgy Noé bárkáját , kifestőbe, és van ott mindenféle állat, mint tudjuk)

node itt a nyitott kérdés amit Unokám nekem szegezett:

szerinted malacka lány vagy fiú?

hát ezen még nem gondolkodtam

fiú vagy lány? sürget

gondolkodni kéne rajta

de ő már mondja is hogy szerinte lány

és zsebibaba? - jut eszembe hirtelen , mert nála se gondolkodtam még a nemén

hát az fiú vágja rá (ha már malacka lány)

na de tényleg, ki mi?

mert ezek nagyon lényeges dolgok ám..

(Mici mackó barátai, de miért is  Mici , ha ő meg fiú?  Azt hiszem erről Karinthy, a forditó tehet...))

mindenből egy

egy haza
egy város
egy anya
egy munkahely
egy férj
egy gyerek
egy unoka

monománia?

mások hogy
tudják halmozni

én képtelen
kisképességű

s még igy is sokszor
elégtelen

de hát belőlem is
csak egy van

s azt is nehezen
viselem


november 7

szakadékaink

elképesztő szakadékok....

jobb is, ha csak rajzolunk

mikor mentem a rajz körre, feltűnt, a városháza tetején a timpanonján három zászló:középen a nemzeti, jobbra a városi és balra az erdélyi, európai sehol

kijavítanak a körön székelyre, s az európait? egyáltalán nem hiányoljék, sőt....nagyon is helyeslik a hiányt

tovább nem részletezem... u.i belemélyedve a témákba végül is lehülyéztek, legalábbis azt mondták hogy hülyeségeket beszélek

kimentem a múúzeumteremben meghallgatni egy előadást a kétarcú szabadkőművességről...

emlékezve Espersistre, aki maga is,

nomeg én a nagyapámra, aki a Március páholy főtitkára volt

mikor visszaértem még volt annyi idő, hogy felvázoljam az ibriket, drapériával

maradjunk az ibrikeknél...

hacsak nem akarom felfalatni magamat

salto mortale

csak fújjon, erősen
cibáljon, az a szél
s zuhanjak
szaltókkal bele
az avarba

mondta a levél
aki már nagyon várta
hogy lehulljon
a többiekhez
egy nagy mutatvánnyal

végre


nov 8

ó az a helyváltoztatás

valamelyik szünnapon... lányomék mennek a városba bevásárolni, unokámon már látom is a meleg pulóverét

persze húzza az orrát

úgy látom, nem szeretsz elmenni otthonról   - mondom együttérzéssel

ott szeretek lenni, ahol épp vagyok, elindulni nem szeretek

s még hozzáteszi a pontosság,  általánositás kedvéért:

a helyváltoztatást nem szeretem

(milyen egyformák vagyunk, csak ő frappánsabban fogalmaz)

...

mondom is, hogy én is nehezen indulok, de aztán meg ott ragadok

és el is határoztam, hogy a jövőben (csak induljak el) többet leszek fent, mint Makón

egész hosszú ideig..

legyél fönt egy teljes (keresi a szót, megtalálja) évszakot!

tényleg, télen, télre fel kéne költözni...

(de hogy milyen választékos az én unokám, mindig megtalálja a legtalálóbb szót)

a nagy hullás előtt

rezegnek a levelek
vagy reszketnek inkább
mikor kerül rájuk a sor
a nagy hullás

nem vagyok beteg

"Nem vagy beteg" - kiáltja nagy vehemenciával unokám a telefonba

" nem vagy be - teg"...

kénytelen vagyok hát e kellemetlen szót száműzni szótáramból

kompenzációként ajánlom: lábadozok. erre nem igen reagál, valószínű még nem ismeri, de legalább megnyugszik rá

(elképzelni se merek semmilyen alternatív folytatást a betegségre....)

lassitott felvétel

olyan vagyok, mint egy lassított felvétel
kár is beszélni róla, rólam
odaát tudom minden gyorsabb
innen minden villanás csak

de egyre távolabb estem
más világoktól
még és már

vagy épphogy így
passzol össze a kettő
rövid időkre bár

korhatártalanul

egész fiatal kis lánykák karolnak egész éretlen kis srácokba

a lányok arcán a birtoklás vad örömével, kicsit bamba de ugyanakkor magabiztos ábrázatával

a fiúk mintha még nem tudnak mit is jelent mindez, büszkén elviselik

tolódnak az évek lefelé és felfelé is

igaz is, töltsünk minél több időt szerelemben - vagy alfélében :)


nov. 6.

fuss

ez egy futóverseny
hosszútávú
de ha kiállsz
már az elején
magadra vess

jó, jó tudom
be kellett volna
jobban osztani
az energiádat

de az újratermelődik
a futásban

fuss!

( Forrest Gump)

meghalt Karinthy

nem tudom, miért érzem azt, hogy Karinthy Márton halálával egy dinasztia ment el

mert ő a Frigyes unokája, a Ferenc fia...

bár van leszármazottja, igaz lány, a Vera (részben rá is hagyta szinházát)

meg azt hiszem a Veráénak is van már gyereke (tán kettő is,  ők is lányok)


mégis... és tán joggal érzem így

az Ördöggörcsben meg  leirta a Család történetét (főleg a méltatlan sorsú,beteg és tehetséges költő nagybácsiét Gáborét)

és most siratom őket is....

.
(van egy festmény, nagyszerű, úgy emlékszem, Gyémánt festette a Karinthyakról de nem találom.... kár)