ez nem valami kellemes emlék: kislánykoromban -miközben unokanővéremmel sétálgatott - bedobott a mély úszómedencébe a vásárhelyi strandon.... az unokatestvérem ugrott utánam
a kislányommal elmerülten tudott játszani valami furcsa irószerfélével. (neki is adta)
egyszer a múzeumban a lépcsőn lejőve, azt mondta azt hitte, anyám jön, annyira hasonlónak talált...akkor anyu már nem élt)
szeretett beszélni, kicsit gesztikulálva,hosszan, de sohase unalmasan, s nagyon szabatosan, is hamiskás mosollyal a szája szögletében, mert a humor se volt idegen tőle
mindig meg tudott nyugtatni, talán mondogatta is nyugalom, sose kapkodott, mindent sorjában....("csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen")
mindig megfogadtam a tanácsot amit adott, mert egész egyszerűen megkérdőjelezhetetlen volt
hol van még ilyen ember!
a nagybátyámat is megnyerte, leveleztek a válásomkor, s a sikeres elválás után egy nyakkendőt küldött neki ajándékba - tisztelete, barátsága s nagyrabecsülése szerény jeléül - Ausztráliából...
julius 27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése