egy gyönyörű szövegtöredéket találtam, szinte a semmiből hullott elém, rá is tapostam, már majdnem kidobtam... kék irólap lehetett, elszakadt, összegyűrödött, de az én még egykori gyöngybetűeimmel vannak ráirva a csodás sorok, azt nem is tudom , az én fejemben születtek-e meg eredetileg csak valahonnan irtam, de nem bánnám, ha az enyémek lennének, elfogadnám örömmel - a googleban hiába kerestem nyomára, de amikor leirtam, még nem is lehetett google)
ahol nem tudom elolvasni ott a szakadások miatt van, a betűk gyöngyök )/
ÉS azután? - Azután elmaradt, abbamaradt valami. Torz szavak, képek villannak, oly érdekesek, hogy álmomból s felébresztenek, szavak, rejtvények, furcsa szakadás. És azután? Nincs, sosincs folytatás
Nincs folytatás! . és élnek a szavak, mnt egy-egy álló, gazdag pillanat, az élet egy-egy gyors jelenete, bekeretezve a nagy semmibe, nézhetem őket, ,,,,,,????? bennük a halált
?????? a szörnyű butaság
Egész életemben
elfelejtettem örülni
A fáknak sok tavasza van, nekünk csak egy
túlodalon:
Előbb másokkal van az ember
Aztán meg a...
S egyszercsak maga se
Azt hiszem nem az én "alkotásom", mégse , jobb (sajnos) :( de nem lehet véletlen, hogy kimásoltam... részben az én gondolataim is, akárhogyis
junius 23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése