most Heller Ágnes halála nem hagy nyugodni
bemegy úszni a Balatonba, és nem jön vissza (unokanővérem is folyton ezt teszi, izgalmamra, de ő eddig még visszajött)
van ebben valami hősies, bár semmiképp se hiszem, hogy tudatosan kereste volna a halált (mint egyesek szerintem nagyon helytelenül feltételezik)
megállhatott a szíve
de mitől
a megtépázott MTA strandüdülőjéből ment a Balatonra...
nézem a pár héttel korábbi 90. születésnapi képeket, filmeket. Ünneplik. Boldog. De zaklatott is. Bár aránylag tárgyilagos, hiszen izzig-vérig tudós Ahogy nézi a fotókat.. az egyik tetszik neki. "mert mulatságos" - kommentálja
íme egy ember, aki kívülről is tudja tekinteni önmagát
és mindenkire figyel, a vendégsereg minden egyes tagjára - személyesen
bátor, bár sokáig, nem mer végigmenni a hídon, a Duna fölött, a Dunába lövések emléke hatására (mert fél, hogy beeeleugrik)
de minden nap úszik,Pesten is
mégis a víz lesz a végzete
hátborzongató
mikor a Duna-parton állt 44-ben, mereven nézte a vizet, s várta, mikor fog ugorni, és úszni az életéért, azon gondolkodott, mert tudta hogy ugorni fog a lövések elől
és úszik. úszik, az életéért
mi történhetett
most mért nem tudott
és miért nem volt valaki vele, aki (le)foghatta volna a kezét... (mint Kőbányai írja, kiadója ...magára...)
julius 20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése