nem szeretek a Lidlbe járni bevásárolni, pedig ott a legolcsóbb és ott a legfinomabb a választék stb
tudom miért
mert el kell mennem a régi házunk előtt
(olykor hátsó utcán kikerülöm, és onnan csak a háztetőt látom)
de ma este kifutottam az időből, szombat is volt, nem volt más választásom (a pennyt hanyagolom) meg reménykedtem hogy tán unokám közelgő szülinapjára látok valami jót (legutóbb ott fedeztem fel egy neki való könyvet)
de most nem csak a saját régi házunk torpantott meg, nem is azon az oldalon mentem, hanem éppenséggel a szembeszomszédoké
először a volt védőnöm szülei, sokkal szerényebb régies volt a háza, nem is az övék csak bérelték, és idő előtt ki is költöztették óket valamilyen öröklési változások miatt, s ugy hallottam nem is igen tudták megszokni az új lakást. hamar el is mentek..
a védőnőmék is, de ők csak elköltöztek
a kapuhoz egy nevezetes emlék fűzőtt, azt nyitottam ki (újszülött gyerekemnek akartam valamit - mihelyt észrevettem hogy szabadon van a kutya és veszettül ugat, felémrohanva, már hiába fordultam meg s szaladtam, utolért s bele us harapott a vádlimba
oltási igazolványt nem, tudtak mutatni... de nem is kaphattam meg a veszettség elleni oltást, mivel azt állitották, hogy megvan az oltás, csak papír nincs róla, megkaptam a tetanust, és hetekig rettegtem a veszettségtől, mindig megkérdeztem tőlük mikor találkoztunk, hogy hogy van a kutya
ez az emlékem a kapuról, ami nem igy nézett ki, fából volt, s nem lehetett az udvarra belátni (sajna)
most szép appartman lett belőle, egész új
a mellette levő házban meg Borosék laktak
hozzájuk rohantam mindig át, ha telefonálni kellett, hajnalban is, a legalkalmatlanabb időben
Boros, a tévészerelő mindig készségesen fogadott, s empátiával, jó szíve volt, a tévénket is szinte ingyen javította, ... igazi jó szomszédként
évekkel azután hogy elköltöztünk találkoztam vela a penny előtt, váratlanul, akkor jót beszélgettünk hosszú idő után, nagyon megörültem neki, hogy még él ő is. de nem sokáig....aztán újra nem is láttam
s mára már a tábláját is levették a kapu mellől...
más költözhetett be a lakásba
a kisebb fia is meghalt már...
igy múlik el minden...
a régi Szegedi utca már csak nyomokban....
a mi egykori házunk tobbszörös, szörnyú metamorfózisáról nem is beszélve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése