De jó látni ilyen fotókat! Most szombaton én is fogok fotózni. Nekünk a 48. lesz. (a covid miatt elmaradt a kerek számú (45), s végül nem halogattunk még két évet, mert a létszám fogy, 39-ből 29-re már, "odaát" bővül sajnos😥)
azt hiszem nagy tévedésekben vagy! Ezeket a fotókat nyilván nem én csináltam, csak én is vagyok rajtuk, mint volt tanárjuk. csak a csoportképre is elfelejtettem kivinni a virágcsokrom,ami nekem is dukált de jobban a mettem ülö v. osztályfőnöknek, aki csak 10 évvel öregebb nálam, de engem is tanitott 4 évig a történelemre, de kollegám is volt 30 évig. Nekünk már a 62. érettségi találkozónk lenne, ha lenne (pedig évente találkoztunk sokáig) de hirtelen meghalt mindkét szervezőnk... egyébként tán már több minr felünk hiányzik! :( ebben az osztályban is kb 12-ea 40 körüliből!.Ezek a legmegrázóbb, legfájóbb tények ezekben az amúgy kellemes találkjozókban.
Nem, kedves Aliz, tudom én, hogy itt tanárként szerepelsz🥰 Hisz a születésnapi unokaversből is sejtem, de a sokéves net-ismeretségünkből is tudom, akár a tanárom is lehettél volna. Sajnos nem Te voltál a magyar tanárunk, pedig még is a Józsefbe jártunk 🤭
Sajnos nem.Próbáltam utánanézni, ki volt, sok könyvet találtam tőle, végül, végre hogy a bpesti József Attila Gimnáziumban tanított 10 évig. Én a fehérvári "Józsefbe" jártam . Ha lett volna egy kiváló magyar tanárunk (pl Te, Alíz), lehet bölcsész lettem volna 🤔
Nagybátyám mondta épp tegnap(94 éves), hogy már csak ketten vannak itt, szerencsére egy városban, és ezért ha meglátogatják egymást, azt szokták mondani, na ez osztálytalálkozó 🤭. Én a volt padtárs/barátnőmmel szervező vagyok 1975 óta. Remélem még párat mi fogunk intézni, ha a sors úgy akarja, hogy még éljünk. ( egyszer hagytuk a fiúkra, na hát sose többet 🤣)
anyu már beteges volt, a 60 éves találkozójukat kellett volna szervezni, egy oszttársa meg is keresett, de már nemigen volt kinek :( - Én meg a napokban ültem-napoztam egy padon, jött egy oszttársam, szegedi buszról, ott tartják karban, mint mondta, hetenként, és sopánkodtam neki, hogy nem találkozunk, kedvesen rám mosolygott és a térdemre tette a kezét, dehogy nem, mi, most igen! :) - mondta. s én ezzel is beértem....hirtelenjében.
De jó látni ilyen fotókat! Most szombaton én is fogok fotózni. Nekünk a 48. lesz.
VálaszTörlés(a covid miatt elmaradt a kerek számú (45), s végül nem halogattunk még két évet, mert a létszám fogy, 39-ből 29-re már, "odaát" bővül sajnos😥)
azt hiszem nagy tévedésekben vagy! Ezeket a fotókat nyilván nem én csináltam, csak én is vagyok rajtuk, mint volt tanárjuk. csak a csoportképre is elfelejtettem kivinni a virágcsokrom,ami nekem is dukált de jobban a mettem ülö v. osztályfőnöknek, aki csak 10 évvel öregebb nálam, de engem is tanitott 4 évig a történelemre, de kollegám is volt 30 évig. Nekünk már a 62. érettségi találkozónk lenne, ha lenne (pedig évente találkoztunk sokáig) de hirtelen meghalt mindkét szervezőnk... egyébként tán már több minr felünk hiányzik! :( ebben az osztályban is kb 12-ea 40 körüliből!.Ezek a legmegrázóbb, legfájóbb tények ezekben az amúgy kellemes találkjozókban.
TörlésNem, kedves Aliz, tudom én, hogy itt tanárként szerepelsz🥰 Hisz a születésnapi unokaversből is sejtem, de a sokéves net-ismeretségünkből is tudom, akár a tanárom is lehettél volna. Sajnos nem Te voltál a magyar tanárunk, pedig még is a Józsefbe jártunk 🤭
VálaszTörlésapropo Nobel Iván nem tanitott? Ő remek lehetett!!!!
TörlésSajnos nem.Próbáltam utánanézni, ki volt, sok könyvet találtam tőle, végül, végre hogy a bpesti József Attila Gimnáziumban tanított 10 évig. Én a fehérvári "Józsefbe" jártam . Ha lett volna egy kiváló magyar tanárunk (pl Te, Alíz), lehet bölcsész lettem volna 🤔
Törlésmég is= mi is
VálaszTörlésNagybátyám mondta épp tegnap(94 éves), hogy már csak ketten vannak itt, szerencsére egy városban, és ezért ha meglátogatják egymást, azt szokták mondani, na ez osztálytalálkozó 🤭. Én a volt padtárs/barátnőmmel szervező vagyok 1975 óta. Remélem még párat mi fogunk intézni, ha a sors úgy akarja, hogy még éljünk. ( egyszer hagytuk a fiúkra, na hát sose többet 🤣)
VálaszTörlésanyu már beteges volt, a 60 éves találkozójukat kellett volna szervezni, egy oszttársa meg is keresett, de már nemigen volt kinek :( - Én meg a napokban ültem-napoztam egy padon, jött egy oszttársam, szegedi buszról, ott tartják karban, mint mondta, hetenként, és sopánkodtam neki, hogy nem találkozunk, kedvesen rám mosolygott és a térdemre tette a kezét, dehogy nem, mi, most igen! :) - mondta. s én ezzel is beértem....hirtelenjében.
TörlésIgen, minden találkozásnak örül az ember, még ha csak pár perces, akkor is.
Törlés