2023. október 18., szerda

régi és új cukrászdák


 postáról jövet bemennék a kiscukiba, kis kávé mindig rámférne, hiba jár már 6 felé az idő, de ma még csak egyet ittam

nem nyilik az ajtó, hiába rángatom a kilincset, pedig  csak 7-kor zár a cuki

na végre jön is a fiú, kinyitja az ajtót

hát annyi erőm sincs, úgy látszik...hiszen nem volt zárva

vagy rég nyithatták ki? beragadhatott? senki sincs bent (persze kint se a kis székek hiszen hideg van, itt az ősz, tegnap majd' megfagytam

de most mintha melegebb lenne! befűtöttek? 

nem!

kérem a szokásos presszókávémat, kiszámolom a pénzt 500ast meg egy száz forintost... (590) nem számitok borravalót, hiszen itt hivatalból nincs felszolgálás, az asztalom is a pult mögött, csak egy lépés,  vissza akarja adni a 10ft..t, legyintek csak, hagyja, hiszen nem ér az már semmit

és(de ő viszi.hozza ki a kávém az asztalomra...
ragaszkodik hozzá
takaros fatálca, szép kis kék bögre a kávénak s régies szimplaüveg pohár a viznek




jól érzem itt magam, gyönyörű a környezet, és most még halkan zene is szól...

mikor majd fél óra elteltével, mégis szedelőzködöm, nem bírom ki hogy szóba ne elegyednék a diszkrét de udvarias fiúval...

ismeri a tulajdonosék nagymamáját? Etuskát?

nem nagyon.. (bizonytalan)

hát mert ő a nagy cukrászdában dolgozott régen,(a Bérpalota alatt volt, ha nem tudná), s remekül szolgált fel, ő mindig adott vizet a kávéhoz - ezért is jutott eszembe- mert maguknál is van víz (s csak a Gloriusban még, máshol nincs...)

sajnálom h nem ismeri Etuskát, mert nagyon sokat lehetne tanulni tőle...

de - teszem hozzá : maga majdnem olyan udvarias, mint ő volt!


(a 10 Ftos még mindig a tányérkán lapul. nem azért, de azért legközelebb majd mégis csak duszkréten 700-t adok )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése