ülök az emlékjel előtt
jönnek sokan, átgázolnak a kavicsokon, a peremeken...meg se állnak, nemigen
egy anya és fia...oaz anya áll előtte, s mindja fiának ő nem tud szaladni, de hagyja őt, ő meg körbe-körbe végig a peremén...gyorsan, lélekszakadva fut (de persze meg se kottyan neki)
tudod, hogy min futsz ?! -kiabálok utána, a levegőbe
egy hatágú csillagon - teszem hozzá halkan
persze tudja, igy az anyja, ki tudja ? - elmennek, ő a gyerek után keresztülgázolva a köveken
a hatágú csillag (meg én is) marad(unk) !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése