a dokumentumfilm kettejük kapcsolatáról szól
Jung és Sabine Spielrein
persze elsősorban Sabinéről, az ő különleges, tragikus alakját középpontba állítva. Jungot azaz műveit elég jól ismerem (csalódás volt látni ezt a fiatalkori "árnyékát", mert bár meggyógyult általa(?) Sabine, ki (első)paciense és/majd/ illetve szerelme lett, - Sabine később maga is (gyermek)pszichiáter, és talán nemcsak az én hibám, hogy őt nem ismertem, róla sokkal kevesebbet tudunk, mint Jungról (ill. Freudról, aki szintén valami módon szereplője lett ennek a történetnek...)
sok tanulsága volt a filmnek és az azt követő beszélgetésnek, Szombathy Ágnes jungi pszichoanalitikus vezetésével, de nem igen hasznosítható, inkább elszomorító, lehangoló mert bár Sabine extrém eset, a betegsége (ma borderlinenak mondanánk), a tehetsége, ami a pszichoanalízis gyakorlatában de tudományos munkáiban is megnyilvánult - kivételes, de sorsa tragikumában van valami, ami általánosítható mégis, és/vagy a nőiségével (alárendeltséggel, elnemfogadottsággal) is magyarázható, hogy ennyire méltatlanul bánhattak vele, mint nővel (megtagadták), és mint szakemberrel is (nem igazán fogadták be a pszichoanalitikusok körébe, ellenben eltulajdonították, (mai szóval lenyúlták) gondolatait áldozati szerepet vállalt, jóllehet, szinte belemasírozott a halálba, nem menekült el Rosztovból, a nácik elől, gyermekeivel, holott akkor - mint mások - még megtehette volna... és azért se tett különösképpen semmit, hogy igazán elismert, "sikeres" lehessen életében, egyáltalán nem volt "nyomuló" (ahogy egy másik mai szóval jellemezték - de milyen hasznos volt: gyerekeket gyógyított... most kezdik felfedezni (még jó!)...csináltak róla egy játékfilmet is (vagy 2-t?) itt valami Hullámverést emlegettek, lányom meg - ki közben épp hívott telefonon - a Dangerios methodot említette meg kellene nézni... az(oka)t is... úgy tűnik - ahogy elemezett- a film után nagyszerűen, és empátiával Szombathy Ágnes jungi analitikus - (csöppet se tudva emberileg védeni Jungot ebben a szituációban, főleg amiatt, mert később megtagadja Sabinét)... úgy tűnik, ez az alkat, a maga tragikus elrendeltetettségével sodródik a sorstragédiájába. (ahogy nácik elől se menekült el, Rosztovban , mikor pedig...)) szomorú lettem, ugyanakkor örülök is, hogy megismerhettem Sabinét.
sorsa szomorú, de értékes és gazdagító. és nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen értékes ember(érzelmileg, értelmileg), hogy válhat ilyen szerencsétlenné, háttérbeszorított áldozattá... szinte törvényszerűen. nagyon jó, hogy most, végre kezdik felfedezni, mint az első jelentős (női) pszichoanalitikust
aliz2. :: 2012. nov. 6. 23:58 :: még nincsenek kommentek ::
Címkék: film, pszichologia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése