mindig hazakísért...
az esti homályban
átölelve, átkarolva,
neg-megállva,
csókot váltva
lassan járva
de mindig hazakísért
***
(már nincs meg az a "haza"
elkerültem kikerülöm
de a kiindulóhely megvan
ez juttatta eszembe ma
az egykori iskolai
művészteleppel szemben
a református templom alja
hiányunkat kiáltja
ma is )
***
nocsak, verset írtam megint
mert megfájdult egy kicsit
emlékező szívem
ezért kéne elköltözni
tárgyi emlékeimtől...
messzire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése