2021. október 2., szombat

mindig hazakisért...

 mindig hazakísért...


az esti homályban

átölelve, átkarolva,

neg-megállva,

csókot váltva

lassan járva


de mindig hazakísért


***


(már nincs meg az a "haza"

elkerültem kikerülöm


de a kiindulóhely megvan

ez juttatta eszembe ma


az egykori iskolai

 művészteleppel szemben

a református templom alja


hiányunkat kiáltja

ma is )


***


nocsak, verset írtam megint


mert megfájdult egy kicsit

emlékező szívem


ezért kéne elköltözni

tárgyi emlékeimtől...


messzire...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése