de ez a május 1....ami itt van, és nem köszönti énekszó és tánc... csak a fülemben a régi dal, csinnaddattrásan, a valóságból, meg egy csomó dokumentumízű filmből...
emlékszem, milyen szomorúsággal vettem tudomásul másodikos vagy harmadikos kisiskolás koromban, hogy nem vehetek részt a többiekkel a felvonuláson, mert kanyarós lettem. Micsoda pech! Anyu a piros kis gyerekpaplanomba bugyolálva oda ültetett az ablak elé - az északi fekvésű utcai szobában (a "szalonban" - amit alig használtunk, szemben a másik egykori gyerekszobával, ami udvari volt és déli fekvésű.) Nos , az ablakból néztem szomorúan a többieket - nem is tudom integettem-e nekik... Nagyon sajnáltam magam.
Később azért sajnálkoztam, s ez hosszabb ideig tartott, mert fel kellett vonulnom.
Diákként is, s főleg tanárként. Általában tanárként minden "kötelező" jóval elviselhetetlenebbnek tűnt, mint diákként....
Aztán anyaként már előre azon izgultam , mikor óvodásként kérdezte a kislányom, hogy mi az, hogy "kisdobos" és van-e "nagydobos" is akkor? - hogy majd ha ő az lesz, neki is -akármilyen időben majd egy szál ünnepi fehér blúzban, (meg sötét szoknyában) kell kivonulni az iskolával? Mit fogok én izgulni azon, hogy nehogy megfázzon...
Nos mire erre sor került volna, "rendszerváltás" lett - eltöröltek kisdobot , nagydobot stb-t. S bár az volt az érzésem, hogy lányom is szívesen vonulna fel, mint én annak idején - ó, igen, akár egy szál blúzban is, szélviharban is.... erre már nem adódott lehetőség.
Most kéne még ünnepeli e napon a 3 évvel ezelőtti EU csatlakozásunkat is.
De valahogy nem érzek én itt ünnepet. Pedig már 4. napja felfüggesztették a hétköznapokat - ezen a hosszú hétvégén.
Hát így éltünk, élünk mi Hunniában....
aliz2. :: 2007. máj. 1. 17:56 :: még nincsenek kommentek ::
Címkék: emlekezes
Mindnyájunknak van emléke a régi május elsejékről. Kinek rossz, kinek jó. Akkor természetes volt, hogy fel kellett vonulni, bár én főiskolásként nem szerettem, de menni kellett. Végül már beletörődtem, és élveztem is, mert a többiekkel jól elment az idő.Sokat kellett várakozni, míg a tribün elé kerültünk. Elbeszélgettük az időt addig.
VálaszTörlésnem volt az annyira rossz... talán... lehet, hogy a végére már belefásultunk, untuk...
TörlésGyerekkoromban főleg apukámmal vonultam, neki muszáj volt, én meg örültem a sok lufinak és a zászlóknak.
VálaszTörlésKésőbb már én sem rajongtam érte, de végleg akkor mondtam le róla, amikor gyerekeim lettek. És volt egy jó hivatkozási alapom, a születésnapom. :)
persze gyerekként könnyebb volt lelkesedni!
Törlésanyaként "megúsztam" :) (de nem tudom, nem lette-e ettől szegényesebb lányom május 1-je! végső soron...)