na végre megértük ezt is!
márc 15-re kinyitott a Hagymaház, egy kései nőnapi köszöntéssel, egy makói születésű énekes(színésszel) akire még emlékszem kisfiú korából, most már a saját kisfiáról beszélt , ki a függönyök mögötti takarásban volt)
egyébként ő igen, én nem szeretem, ha a szinpadról "beszélgetnek" velünk
mindenki maradjon a kaptafájánál, az énekes énekeljen (a közönség tapsoljon - ha teszik, amit hall)
többet vártam volna az énekesi teljesitményétől is, ( a félplaybacket eleve ki nem állom) -bár véleményt nem mondhatok reálisan, a harmadik szám után el kellett jönnöm - azt hittem visszamegyek de az idő annyira viharos volt, hogy nem volt kedvem, azt viszont későn vettem észre, hogy a szabadtérre szánt (Polyák Lilla) koncertet behelyeztek a hagymaházba... de én már itthon kuksoltam
úgy látszik szoknom kell amitól elszoktam, hosszabb távokra...
(mindig hazarohanok...inkább a nyugalmat keresem már mint a nagy élményeket, tán mert azok nem is olyan nagyok, már mindent kezdek unni!!!!) már minden ismerős, már mindent láttam- hallottam, néha úgy tűnik ---- s ebben van is valami....mivel már nem vagyok újszülött...jócskán nem!
új és jó meg kevés van (vagy nem itt)
Egyetértek. Én is valahogy így vagyok..."új és jó meg kevés van (vagy nem itt)"
VálaszTörlés