ÚTON 2009 márc 5

 

Vigyázat! csalok! (mondom mint Rodolfo mondta, csak nekem ne a kezemet tessenek figyelni, hanem

csak a dátumjaimat:

március 5-ét mutat, holott ma már március 7-e van. Csakhogy én jó előre elfoglaltam egy beírt címmel ("úton") láthatatlan piszkozatként az új bejegyzés helyét, hogy ne maradjon ki az a nap se, amikor nem vagyok gépközelben, hanem "úton"..., bár igaz, ami igaz, - a mai világban már ez se lehetne akadály; lányom pl, megoldja mobilinterneten, és félnyi laptopjával, hogy még újságcikket is tud írni vonatban, levelezései lebonyolításáról nem is beszélve. Én viszont még(?) kötve vagyok ehhez az ormótlan, tohonya, de legalább egeres és nagyképernyőjű asztali számítógépemhez, túlságosan is, hiszen döcögősebb és lassúbb mint  egy észrevétlen suhanó intecity..., meg kötve az adott szómhoz, hogy egy linea se maradjon el..., egy nap se...

a muris meg az, hogy épp ezeken az irninemtudó napjaimon  akadna több bejegyzésre is való mondandóm

mert valahogy, ha az ember úton van, egyből több benyomás, élmény éri...

mint un. "ingerszegény környezet"-ben - pedig de utáltam ezt a kifejezést, ezt a sztereotipiát, mit  aktív tanárként pedagógiai jellegű tanácskozásokon, mint valami non plus ultráját a behozhatatlan hátrányoknak, aposztrofáltak..., sőt volt idő, amikor úgy gondoltam, inkább legyen az a környezet szegény ingerekben, mint - káros- ingerekben gazdag! néha ma is így...,

de azért inkább zajljon az az élet! akárhogyis...  megbirkózunk úgyis vele, inkább legyen mivel, mint nem... Nem?

aliz2. :: 2009. márc. 5. 9:43 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: blogiras, lanyom, szamitogep, utazas