DEPRESSZIÓ? TÖRÖLD! 2008 márc 5

 

elég nyomott vagyok megint (bocs, Domján és az agykontroll; tudom a varázsszót: "töröld"), már arra is gondoltam , hogy talán ez már időskori depresszió, 65 fölött nem csak az ingyenutazás dukál, hanem ez is, elég nagy százalékban - így legalább csak a fennmaradó százalék nyugdíjast kell ingyen szállítgatni, mert a depressziós öregeknek úgysincs kedve, még kimozdulni se otthonról...

meg egyáltalán. de mivel én írok most, talán mégsem vagyok az; mikor irodalomórákon előjött a pesszimizmus kérdése, mindig leszereltem a tanítványokat azzal, hogy ez nem lehet kérdés, írás esetében, mert  maga a mű a cáfolata a pesszimizmusnak. Az igazi pesszimizmus nem nyilatkozik meg. sehogy. a depresszióval persze nem foglalkoztam - az orvosi kérdés lehet, de mégiscsak rokonkategória.

persze most ez az írás elég mondvacsinált bizonyíték... csak a napi penzum hajt, illetve a vállalt napi linea...

de varrtam is ma! a leszakadt barna kordnadrágomat, körbe szegtem, persze mind a két szárat, az egyik negyede szakadt le, hátul, mert annyiszor léptem rá, hogy elvékonyodott bele. (pedig folyton lányom szekírozom azzal, hogy túl hosszú a nadrágjai szára és tapossa... ő azért leszakadó rongyosra még nem - mondta is.)Jó érzés valami olyat csinálni, ami látható. Felmostam a mellékhelyiségeket is, de az nem ugyanolyan, az csak akkor látszik, ha nem csináljuk. )mondjuk a nadrágom is csak úgy néz ki - megint - mint egy (majdnem ) rendes nadrág. De semmi plusz. Anyukám mindent tudott varrni. Volt egy Singer varrógépe, igaz, hogy olykor hurkolt a cérna benne... A nagynénikém meg képes volt kézzel teljes nyári ruhákat varrni magának... végül is haut couture volt az is  - a maga módján. És horgolt, gyönyörű ekrű, köralakú terítőket , szerte a világba, a rokonságnak. (akár egy-egy mandala...) Anyu meg festményeket, rajzokat...

az én fejemben is megfordult, mostanában, hogy kellene valami manuálisat kreálni. horgolni, kötni megint. esetleg rajzolni(?) -- mint nagyon régen...

semmiképp se depressziósnak lenni.

aliz2. :: 2008. márc. 5. 21:47 :: 1 komment :: Címkék: egeszseg, öregedés

 Csefimi:
2008. 03. 06. 12:47

Vigyázz magadra! Óvatosan a törléssel! Csak azt töröld, amit kijavítottál. A balsors, s megannyik ok, hajt a jobb felé! Persze, ez nem azt jelenti, hogy a rosszat mutogatni kellene, mint a bazári majmot. Mert, a rossz fény, nem jó fény! Próbálom a nyelvem rendszerét értelmezni. Mint, az sms-t. „Ért, elemez”, értelem. Az idő balról fut, jobbra a végtelenbe. Tehát jobbról, balra törölsz képzeletben, s a másik tengely, a fény, föntről fut lefelé. Ekkor jövök én, vagy Te, és mint a szerelem gyümölcsei becsapódunk a célkeresztbe. Születtünk, szeretetben, vérben, pirosban. Előttünk, fut, a remény, tiszta zöldben! Az agyunk, amiről volt szó, olyan okos, hogy a gömbben minden pontot fog. Isten tudja miért, vagy kik ért, ez „fehér folt” nekem, a nyelvünk is harmonizál vele. A fehér színben „kék, piros, zöld” szóban „végtelen, szeretet, remény” ezt értem én, de „fog” valaki? Érthet Ő! Mert, ha botlasz, nem ver bottal, a kisdeden veri le a port! Miért? Mert, az lepi el, a por, a szenny. Nem érted, mert miattad, van. Adtad, de nem akarod látni, mert szemtelen vagy. Vagy nem zavar, a képzavar. Legyen a Te akaratod szerint! Mázsás por, a nyugalom, mint „depresszió” nem nyomaszt? Légyen és lészen, úgy lesz, úgy lesz, és szaladnak a gyerekek! Neked, derenghet valami „kertek alatt a kis bárány…”
Kötni, kötelezni? Amit látunk? Mit látunk?