2021. október 7., csütörtök

BOVÁRYNÉ ÉN nem VAGYOK 2007

 

...már csak azon egyszerű oknál fogva se, mert nem vagyok (flauberti mélységű) jó író, sőt: egyáltalán nem vagyok író. Csak írok.

blogo(ka)t, többnyire. mielőtt elkezdtem, próbáltam is tisztázni több bejegyzésben (főleg magamnak), hogy mit is gondolok erről a sokféle, alakulóban levő, mindenkinek (vagy akár minden bejegyzésnek) mást jelenthető, sokszínű műfajról.

sokfélét gondolok. de azt változatlanul nem, hogy irodalom lenne!

ezért is furcsállom a szomszéd blogközösség tervét az "irodalmi" papirblog kiadásáról azaz blogkönyv megjelentetéséről, de kizárólag irodalmi jelleggel (meg is nevezték műfajilag: próza vers, esetleg? irodalmi napló szövegekkel.) Nos, a blog , valójában: napló, net- azaz internetes napló - talán csak abban tér el a hagyományostól, hogy olvashatja szabadon más is, bárki, a neten - ha akarja, ha valami miatt érdekli; de még hogy irodalmi lenne?! Az un. irodalmi naplókról is csak utólag derült ki, hogy azok, mert írójuk nem annak szánta. (kivéve a naplóformában megírt regényeket, de ez, akárcsak a levélregény - többnyire fikció) Irodalmi naplót többnyire igazi irók irnak. Azaz ők is voltaképpen egyszerűen naplót irnak, s más művekből megismerve őket, érdekelnek igazán naplóik is. (lásd pl. Füst Miilán, Márai - hogy csak az én kedveceimet emlitsem hirtelenjében)

persze érdemes lenne meg érdekes is némileg átfogalmazni az irodalomról alkotott (talán korlátozott ) fogalmainkat - épp ezen új irásbeliség (azaz szóbeliség, mindegy) folytán

DE. Én most a jelenről és magamról beszélek. Itt és most.

Én nem vagyok író. (valamikor szerettem volna az lenni, de ez nem csak szeretés kérdése.) Irtam egy regényt, elbeszélésféléket, jósok verset - kb a 30-as éveim elejéig. Azóta ugyanannyit éltem, mindezek írása nélkül.

Irtam ezt-azt, nem-irodalmat persze. (eleve nem irodalmi műfajban.)

De: a kislányom szájából olyan kész "írói ill. költői" fontos mondatok jöttek elő, szinte attól kezdve, hogy szóra nyitotta a száját, amiket le KELLETT írni. (ezek egy része-tanitói ösztönzésre- később meg is jelentek a neten, a magyar elektronikus könyvtárban, majd  könyvformában, s éppenséggel nem visszhangtalanul). mindezt tapasztalva is láttam igazolva, hogy nekem viszont nincs írói tehetségem. Irónak (is) születni kell.

Viszont, rájöttem, hogy én egy "krónikás" vagyok. Lejegyezve lányom elhangzott "szövegeit" is - egészen iskolába járásáig - ennek bizonyultam.

És most is, ebben a blogban talán folytatom, na már nem lányom szövegeivel! (bár írok róla, néha többet is, mint amit tolerálhatónak tart, s ugyanakkor kevesebbet, mint én szeretnék.) Ő viszont ír, publikál a legkülönbözőbb műfajokban, és nagyszerű színvonalon - blogot persze kevésbé.  

Én viszont változatlanul rögzíteni akarom az életet, az életünket. A mindennapokat. Hogy valami nyoma maradjon, így is, itt is. Sokkal inkább érdekel az élet , mint az irodalom. (Valójában persze a jó irodalomban is az élet!( Ahogy Móriczhoz írta Ady: "Életet kívánunk, valószínűt, nyerset"))Meg hát ugye máshol is: "Az élet él, és élni akar")

nem  lenne elég csak élni?! -mondhatná valaki - ha már bevallottan, beismerőleg is nem vagyunk "írók"! 

a válaszom valami ilyesmi lenne: úgy látszik nem, öntudatlanul élni semmiképp sem... s az írás is tulajdonképpen csak egyfajta tudatosítása az életünknek.


aliz2. :: 2007. okt. 7. 10:43 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: blogblogiraseletelmelkedesirasirodalomkonyvlanyomnaploSZERUSEG



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése