ahogy legelső éveinknek nincs, nem lehet hiteles krónikása, úgy tán az utolsóknak sem...
az első oka a születés utáni amnézia (állitólag ekkor még jobban emlékszünk előző életeinkre?) de a jelent felejtjük...
az utolsó évek meg lehet, hogy tényleg öregkori amnéziába hullanak vagy egyszerűen nincs már erő, kedv, feljegyezni,
igy aztán talán épp a kezdeti és záró fontos időszakok maradnak üres foltok
azért az utóbbira - szerencsére - akadnak kivételek: pl Illyés Gyula Charon ladikja, vagy Déry Tibor: Kedves boopere...
de kevés!
s "a többi néma csend", már a végső előtt is...
én "őszikéket" írok újabban (ahogy egy fb kortársam megjegyezte - mert ő is, bár kevesebbet) élénk ellenérzéseket is kiváltva.
az emberek (öregek) nem szeretnek szembesülni a valósággal (saját romlásukkal), becsukják szemüket előtte. És nem is szeretik, ha valaki nyitogatná...
de soha senki nem tudhatja meg a születés utáni s a halál előtti gondolatokat igazán (utóbbit igen, irók megkisérelhetik, pl Tolsztoj Ivan Iljicsben...)... nade...
julius 5
julius 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése