hajsza vilanyszerelésért 2009

 

hajsza villanyszerelésért

A mai nap lineája majdnem elmaradt. Még este is úgy tűnt.

Reggel vasalás után, mikor a hosszabbítót kikapcsoltam, s majd ezt felejtve a mobilomat akartam feltölteni a helyén, s vissza akartam kapcsolni, csak egy fura sercegésszerű hang jött ki belőle, áram viszont nem, sőt a közelbel levő csillárból se! Szerencsére a hosszabbítóhoz kapcsolt számítógép, meg tévé is kikapcsolt állapotban voltak. A biztosítékot hiába akartam cserélni, ott minden úgy tűnt, rendben van. (csak mikor a kapcsolót véletlen bekapcsolt módozatban hagytam - szikrázott az odatartozó biztosíték is, némi riadalmamra) Mindenesetre láttam, ide már villanyszerelő kell! Ami nehezebb feladatnak bizonyult , mint a biztosíték kicserélése lett volna - ha ott lett volna a bibi.

A boltos, ahol már korábban is tulajdonképpen rámsózták ezt a kapcsolós hosszabbítót - amitől mindig is idegenkedtem, mondta, az övé is serceg, ha lassan kapcsolja be. (Szó mi szó, lábbal tettem, s az ügyetlenebb mint a kezem, de olyan nehezemre esett volna másodszor is lehajolni!)

Ajánlana egy villanyszerelőt? - kértem, hát nem tud, mert az egyetlen, akije eddig volt, kiment Angliába - most ő is bajban lenne, ha kellene neki - mondja a villamossági szaküzlet tulajdonos-eladója. Ebéd után elmentem a másik villamossági üzletbe, a város távolabbi pontjára, venni egy kapcsolómentes hosszabbítót, és kérni villanyszerelő ajánlatokat, kaptam is, nehezen, két mobilszámot, két  névvel, a vezetéknevük ugyanaz, de nem rokonok, az egyik öreg, a másik fiatal - ennyi infot adtak róluk... Aztán felhívtam az Ipartestületet, ajánlanának náluk bejelentett villanyszerelőt. Nagynehezen mondtak két nevet, az egyiknek csak a címét tudták, de a közelben, a másiknak telefonszámát is, messzicímmel. Elkarikáztam a hőségbe a közelihez, de a ház körül nyoma se volt semmi villanyszerelőnek.  Eszembejutott, hogy a régi házunkban, ahol anno ... egy háromfiús család lakott... az egyikből - akit korrepetálgattam is olykor - villanyszerelő lett, a múzeumi kiállításon láttam is, mint később megtudtam, ővele csináltatták a kiállítás villanyszerelését, meg egyszer a régi házban is valamit ügyködött nagyon alaposan, kicsit ijesztgetősen is, mert a falban a zsinór kezdett akkor égni... nehogy nagyobb baj legyen, akkor már ők elköltöztek a házból, de még mindig nosztalgiával gondolt rá ... mint én most. Igaz, bennem ő - hiába nagyapa már, meg meg jó szakember - még mindig az a kedves, kicsit haszontalan kisfiú - mégis elbicikliztem a régi utcánkon túl, az új házukhoz, ahol a kezében kisgyerekét tartó lányától megtudtam, hogy apja kórházban van, rosszul lett, mentőkkel vitték be Szegedre, bár hét vége felé haza engedik... további javulást kívántam, aztán irány a város másik vége, (de már szalmakalappal) a másik ipartestületi címre. Ott csak a feleséget találtam, az udvaron teregetve, közölte, hogy a férje nevében nem beszélhet, de amúgy is aratni van, ma is, holnap is - és már 64 éves és alig áll a lábán!...  Ajánlana valakit? Nagynehezen sikerült egy nevet mondania, mint utóbb kiderült kicsit rossz utcanévvel, a város legszélén, de nagyon udvarias járókelőkkel találkoztam errefelé, és odataláltam - közben eszembejutott, ő rakta fel a csillárt (10 éve, mikor ideköltöztünk)- ami most nem ég , és egyébként is már túl gyakran kellett sorra cserélni az égőket benne - és azóta is kerestem már, de egyszer azt mondta a telefonba a felesége elég elutasítóan , hogy már nem dolgozik, mert beteg, ő se fiatal - most viszont a feleségével személyesen beszélve, ő is barátságosnak tűnt, s férje is bizonyára meggyógyult időközben, mert épp dolgozni volt, 9 felé hivjam akkoriban jön haza (tegnap is fél 1o-kor, a munkájából), nem tudja mikor tudna jönni ki, ma már persze biztos nem, de ne féljek, ha nincs füst... nem lehet nagy baj. De közben már haladt előre az idő, s villanyszerelővel még egész nap nem tudtam beszélni, aggasztott, lehet-e az éjszakának nyugodtan így  nekimenni, ha nincs is füst, felhívtam hát az egyik megadott mobilszámot, a 30-ast mert nekem is az van, s mint kiderült a fiatalabbat, aki épp szerelés közben, a létra tetejéről légkondi szerelés(búgás) közben  vehemensen bíztatott, hogy majd kijön, "NEHOGY NAGYOBB BAJ LEGYEN"... Nos kijött,közölte a bajt csináló hosszabbítóról, hogy sz..., s hogy nekik is ilyenből volt kettő( duplán vették , mert olcsó - ) minden létező konnektort, egyebet a falban megnézett, mindent szétdobált, szétszedett, aztán a csillár kapcsolója fölött kivágta a tapétát, az ottani drótgubancból  levágott egy elégett, darabot -s közölte , hogy jó lenne az egész lakásban kicserélni a villanyhálózatot, sőt az egész házban is... mert nagy terhelést nem bírhat el, eleve rosszul van csinálva ...

De egyelőre minden rendben.  Remélem jobb is a helyzet, mint  egy napja. Mindenestre, a kisebb, kapcsolómentes hosszabbító csak azt teszi lehetővé, hogy  vagy a számítógép vagy a tévé legyen bekapcsolva. S el is határoztam, hogy korlátozom a géphasználatot is. Egyéb okokból is.  Azért jó volt este újra gép elé ülni a "megvonás" után. Megnéztem a diplomaátvételről a hivatalos, rendelhető fotókat, (lányom 3 képen is) éjfél után a mai Népszabadságban a Sofiösztöndíjasokról írt újságcikket,fotóstul, (lányom Törőcsik Marival...) és a blogom kedves kommentjeit. De most túl sokat is írtam. Kikapcs!

aliz2. :: 2008. júl. 7. 23:58 :: még nincsenek kommentek