"béke csöndje"
azt a tegnapi nagy csöndet visszakivánom kicsit. Ma reggel el kellett menni itthonról, mert olyan erős migrénre ébredtem, aminek Saridon nélkül nem tudok végetvetni. Most már úgy tűnik, azzal sem, mindenesetre első utam a patikába vitt, hazajövet meg, hiába a nyitott ablakok, nem tűnt elég frissnek a levegő. Viszont az ablakon , mintha kint lennék, megállás nélkül, szakadatlan árad be valaki panaszos monológja. Becsukjam? Ott ül pont a hibiszkuszos ablak alatt - a másik pirosra mázolt padon - két öreg?asszony (no nem lehetnek nálam idősebbek, sőt!), és nagy vehemenciával panaszkodnak, megállás nélkül, hogy a szomszédok igy, a szomszédok úgy, már nem olyanok mint régen, mert fiatalok, és rá se néznek az emberre, hogy kell-e valami...stb. Nehéz az élet. És nem tudom becsukni az ablakot, mert a levegőre még a csöndnél is nagyobb szükségem van. Pláne, ilyenkor, migrén idején.
csönd
béke
csönd
béke
.....
béke csöndje
béke
csönd
csönd
béke
béke
igen, ez kellene, ahogy Weöres Sanyi bácsi már rég megirta!
(És ezzel együtt persze, szeressük egymást gyerekek, és segitsünk egymáson, ha szükséges, és hagyjuk is élni egymást - fiatalok-öregek...egyaránt...)
aliz2. ::
2007. júl. 9. 13:50 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: bosszusagok, epizod, hetkoznapok, kolteszet
Igen, két dologra van nagy szükség: békére és csöndre. Én most csőndben ülök itt a számítógép előtt (semmi háttérzaj), és mára már béke is van bennem.
VálaszTörlésDélelőtt orvosnál voltam, a nap nehezebb része így elmúlt, ezért van béke bennem.
akkor jó!
Törlés