Szegő János a Timivel való együttszerepléseikről

 Szegő János: Magvetős naplóm Turi Timivel való közös szerepléseinkről és a 108-as szobáról:

#életamagvetőben és Szegő János a nyerő párosról:

Szeptember közepe óta hatszor szerepeltünk együtt Turi Timivel rendezvényen, ebből három alkalom ráadásul az utóbbi másfél napban volt. A hatból kétszer én voltam a kérdező a Magvető 70 – egy kiadós történet sorozatban, egyszer együtt vezettünk műsort, a Magvető 70 gálát, háromszor pedig mindketten kérdésekre válaszoltunk. Ez a három beszédhelyzet épp az elmúlt 36 órában történt. Különböző szerepkörökben és funkciókban is megtapasztalhattam, milyen jó Timivel együtt jelen lenni a nyilvánosságban. Tizenvalahány éve ülünk egymásnak háttal a Magvető 108-as szobájában. Általában a kávékavarás ritmusából, egy erősebben leütött enterből vagy egy csokoládéspapír zörgéséből is érzékeljük, mi van épp a másikkal. Ebben a némajátékban kiváló társunk Rostás Eni is, aki nekem a legjobb visszajelző a nézőtéren, elég csak rápillantanom, és tudom, mi az ábra. Timivel ez a szerencsés és régóta tartó együttülés meg is nehezíthetné a közös szerepléseinket, azok ki- vagy lemerülhetnének az unalomig ismerésben. De nem így történik. A minap a Partizánban Esterházyról úgy tudtunk különbözően beszélni, hogy nagyjából egyetértettünk. Ma pedig egy Bertók Lászlóról szóló portréfilm közreműködőjeként Timi elindított gondolatmenete segített nekem is megfogalmazni valami olyasmit, ami korábban abban a formában nem volt meg. Ha már Bertók: az együtt forgás este Ferencvárosban folytatódott, ahol a kortárs irodalom tendenciáit próbáltuk feltérképezni. Pár éve magunkat – nem szerénytelenül – Kudlik Júlia és Antal Imre legendás párosához hasonlítottam. A párhuzamot annyiban tartom, hogy a két nagyszerű műsorvezető belső dinamikáját épp az adta, hogy szellemességük és komolyságuk a legjobb arányban egészítette ki egymást. Ha Timivel szerepelek, biztonságban érzem magam, és ez a nyugalom az, ami lehetőséget ad arra, hogy kicsit jobban elkalandozzak, szabadabban galoppozzak. Timi humora páratlan, a legjobb pillanatban jön nála a poén. Ami engem épp arra ösztökél, hogy ne licitáljak rá. Komolyra fordítsam a dolgot.

A fotó november 19-én készült a Magvető70 gálán az Átriumban. A fényképet Valuska Gábor készítette.