Tamás Zsuzsa története:
„Amióta az eszemet tudom, de legalábbis múlt szerda óta” – kezdeném, ha ez egy mese volna. Az eggyel prózaibb való az, hogy 2006-tól, amikor is elkezdtem verseket publikálni, magvetős szerző szerettem volna lenni. Erre, a sűrűnek tetsző publikációk ellenére, nem sok esélyem volt, mert sehogy sem akart összejönni egy kötetnyi vers, s mire nagy nehezen mégis meglett a kívánt mennyiség, még mindig nem mertem a kéziratommal a kiadónál jelentkezni. Úgy gondoltam, a beküldött anyagnak tökéletesnek kell lennie, ezért Győrffy Ákos közvetítésével megkértem Hafner Zoltánt, hogy segítsen a különböző életszakaszok lenyomataiként napvilágot látott versek kötetbe rendezésében. Az általa átfésült, ciklusokba rendezett anyagot küldtem be tehát „elbírálásra”, 2014-ben. Addigra Turi Timitől az évek során már kaptam egy-két olvasói visszajelzést, amelyek nagyon fontosak voltak számomra – de mindig úgy vettem, hogy ezek elsősorban a nő- és pályatárs visszajelzései. Ettől még szerkesztőként, számtalan kiadói szempontot figyelembe véve, akár el is utasíthat, gondoltam. Amikor 2015-ben felhívott, hogy van egy jó és egy rossz híre, tudtam, hogy a jó csak a kézirat elfogadása lehet, a rossz pedig csupán annyi volt, hogy a kötet már csak a következő évben jelenhet meg. Így történt, hogy 2016-ban – tíz évvel azután, hogy publikálni kezdtem – megjelent a Mit tud a kert a Magvetőnél. Magvetős szerző lettem tehát, és majdnem minden vágyam teljesült, bár ekkor a magvetős szerzőség már pont nem azt jelentette, hogy az ember zavarában Morcsányi Géza szobájában babrálja a terítő rojtjait, és ezért megkapja az obligát nagyon kedves rendreutasítást, hogy ne tegye. Ez azért hiányzott.
Helyette az első boldog zavarban levős találkozáskor Nyáry Krisztiánnal kölcsönösen megdicsértük egymás sálját, Dávid Anna észrevette, hogy Timivel egyforma hosszú a hajunk, erről is váltottunk pár szót, és persze megbeszéltük azt is, hogy a kötetem a frissen indult Időmérték sorozat második darabjaként fog megjelenni, közvetlenül Röhrig Gézáé után. Te jó ég, lassan ennek is tíz éve!
jólesik nekem olvasni, mikor Turi Timiként irnak lányomról :) Olyan baráti, közvetlen....(biztos meg is érdemli :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése