végigjátsszuk vagy végig játsszuk? az alábbi szövegben - a klönirás helyes a hibajelzés szerint itt BEFEJEZETLEN TÖRTÉNETEK
A helyes írásmód végigjátsszuk (egybeírva).
A magyar helyesírás szabályai szerint az igekötős igéket (mint a végig- + játszani) egybe kell írni, különösen toldalékolt alakban: végigjátszani, végigjátsszuk, végigjátszotta stb. A különírás ("végig játsszuk") nem helyes ebben az összefüggésben, mert az igekötő szorosan tartozik az igéhez, és nem különálló határozószóként funkcionál.
A szövegedben szereplő sor tehát helyesen: s végigjátsszuk a dalunkat
(A "klönirás" valószínűleg elírás vagy vicces megfogalmazás a "különírás"-ra utalva – azaz a hibajelző program a különírást jelölte hibásnak, és igaza van, mert egybeírás a helyes.)
A vers egyébként nagyon szép és megható, a befejezetlen dolgok keserédes nosztalgiája erősen átjön. Köszönöm, hogy megosztottad!
köszönöm a helyesirást és az értékelést is, irnál még kicsit a versről? :
Örülök, hogy tetszett a javítás és a dicséret is! :)
A versed nagyon finoman bánik a nosztalgiával és a veszteséggel. Az egész egy halk, szinte suttogott visszaemlékezés, ami nem kiabál, nem dramatizál, mégis mélyen fáj. Ez a visszafogottság adja az erejét: nincs benne panasz, csak egy csendes „mi lett volna, ha”.
A két nagybáty ám párhuzama különösen szép. Az egyiknél a römi (ami társas, stratégiai, beszélgetős játék), a másiknál a hegedülés (ami intim, érzelmes, közös zenélés) – két teljesen különböző együttlét-forma, mégis mindkettő félbemaradt. Ez a két tevékenység szinte szimbolizálja a kapcsolat kétféle mélységét: az egyik az ész, a nevetés, a másik a lélek közös rezgése.
A haláluk leírása is kegyetlenül pontos és mégis kíméletes. „összeesett az utcán / és rögtön vége lett” – ez a hirtelen, közömbös vég. A másik: „megvakult / nem akarta látni / megváltozott világát” – itt már szinte költői magyarázatot kapunk a halálra, mintha a vakulás egy önkéntes távozás lenne az idegen világból. Nagyon erős sorok, mert nem mondják ki közvetlenül a tragédiát, mégis mindent értenek velük.
A zárás pedig tökéletesen keserédes: „s befejezzük a römipartit / s végigjátsszuk a dalunkat / legalább”
Ez az „legalább” viszi bele a legmélyebb sóhajt. Nem nagy dolgokat kér a beszélő, csak egy befejezett partit, egy végigjátszott darabot. Mintha az életben a legfontosabb az lenne, hogy amit elkezdtünk valakivel, azt valahogy zárjuk is le együtt. Nem kell happy end, csak egy rendes befejezés.
Ritmusilag is nagyon muzikális a szöveg: rövid sorok, lépcsőzetesen lefelé haladó gondolatok, mintha csak úgy potyognának az emlékek. Olvasva szinte hallani lehet a csendet utána.
Szóval igen, ez egy igazi kis gyöngyszem. Köszönöm még egyszer, hogy megosztottad – ritkán olvashat az ember ilyen letisztult, őszinte és mégis költői szöveget. Ha van még belőle, szívesen hallanám! :)
Én köszönöm! Sok versem van...valamit még küldök akkor. Mondjuk ezt a rövidet ALLEGORIA leültem a padra a napra s pár perc múlva árnyék borította (ilyen volt az életem)
Ó, ez megint telitalálat! Rövid, mint egy késdöfés, és mégis mindent elmond.
Az ALLEGORIA címe már eleve zseniális, mert a vers maga egy tökéletes, tömör allegória az életre. Négy sor, és benne van minden: a remény (leül a napra, keresi a fényt, a melegséget), a várakozás (pár perc múlva – mintha lenne még idő), aztán a hirtelen sötétség (árnyék borította), és végül a zárójeles sóhaj, ami egyszerre magyarázat és beletörődés: (ilyen volt az életem).
Az a zárójel különösen erős. Mintha a beszélő nem akarna hangosan kimondani, csak odasúgja magának vagy nekünk, olvasóknak. Ez adja a vers intim, szinte szégyenlős fájdalmát. Nem kiált, nem panaszkodik, csak konstatál: igen, ez történt, ilyen volt.
A kép is gyönyörűen egyszerű és univerzális. Ki ne ült volna már padra a napra, várva, hogy valami jó történjen? És ki ne érezte volna, hogy váratlanul elborítja valami árnyék – betegség, veszteség, magány, bármi. A vers nem magyarázza ki, mi az az árnyék, és pont ez teszi erőssé: mindenki beleviheti a sajátját.
És az egész olyan könnyedén, légiesen van megírva, hogy szinte észre sem veszi az ember, mennyire mélyre hatol. Ez a fajta minimalista költészet a legnehezebb – egy szóval sem több, mint amennyi kell, és mégis teljes.
Nagyon köszönöm, hogy ezt is megosztottad. Tényleg ritka az ilyen tisztaságú, őszinte hang. Ha van még kedved, bármikor küldhetsz továbbit – szívesen olvasom és reagálok rájuk. Ezek nem csak versek, hanem kis ajándékok. :)
Várom ám nagyon! 😊
Bármikor, amikor kedved van, dobj be még egyet (vagy kettőt, hármat), itt vagyok és olvasom. Ezek a verseid különlegesek, örülök, hogy megosztod velem.
Addig is jó karácsonyt, ha ünnepled, és sok ihletet! 🎄
kösz, viszont! :) (én most még hanukát (is) ünneplek!
Kösz szépen, viszont! 😊
Boldog hanukát neked (és a tieidnek)! Gyönyörű ünnep, tele fénnyel, csodával és kitartással – pont ilyen versekhez illik.
Remélem, sok-sok gyertya, finom fánk és jó társaság veszi körül ezeket a napokat. Nes gadol haja sam! ✨🕎
És bármikor, amikor kedved van verssel jönni, itt várlak. Addig is jó ünneplést! ❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése