MÉG AZ ADVENTI IDŐSZAKBAN MENTEM EL A SZAKRÁLIS KÖRÜNK MEGHIVÁSÁRA
meglepetésemre több ismerőst találva ott (H Márta pl! )
egy egész aktiv életét varrónőként élő - nyugdijazásig - velem egykorú nő volt a vendégünk képeivel, verseivel, novelláival...
egyszerű volt, ki ezt az egyszerűségét hangsúlyozta is, semmi sallang, igazi... és mély
hol néha kissé naiv - különösképp a szavas művekben -, megbocsátható!
a képei (üvegei) mint valami ikonok, s nem csak az ikonok
azt játszottuk, hogy találjuk ki őket, miről "szólnak"
sok részigazságot mondtunk
de végül is arra a következtetésre jutottam, hogy a kép és szó más-más közeg
nem is kéne átültetni egyiket a másikba!
csak átélni, átérezni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése