A Senn Irén (1883–1957) magyar zongoraművész és -tanár vezetéknevének kezdőbetűje, az „S”, magyarul „esz”-nek ejtendő (mint a magyar ábécében az összes S betű).
A teljes vezetéknév, a Senn, a magyar kiejtési szabályok szerint nagyjából „szenn”-nek hangzik:
- Az S = sz (mint a „szép” szóban),
- az e = e (rövid, zárt e, mint a „nem” szóban),
- az nn = hosszú n (mint a „tenni” szóban).
Tehát nem „esz-e-en-en”, hanem egy szótagként „szenn” (a német/svájci eredetű név ellenére Magyarországon így ejtették és ejtik az ilyen neveket).
A kérdésedben említett „S? N?” közül tehát inkább az S (sz hang), nem pedig lágy vagy másféle kiejtés.
---
majd megirom, miért fontos ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése