MÁRISKÓ 2010 MÁRC 4

 

a Somogyi könyvtárban véletlenül (és mégse véletlenül) vettem észre a plakátot, rajta Máriskó mosolygós portréjával. Emlékezésre hivott...

"2010. március 4. csütörtök 17 óra Somogyi-könyvtár
MÁRISKÓ
…2006. március 9-én lezárult egy termékeny, alkotó élet...
Vendégek: Dr. Kovács Miklósné Dr. Novák Mária (Máriskó) családja, barátai, tisztelői
Házigazdák: Kovács Ágnes színházi szakíró és Tóth Attila művészeti író"

Épp jókor vettem észre!

Máriskót jól ismertem , egyetemista korom óta...

Egy szavalókört vezetett, ahova én is elmerészkedtem, kis "gólyaként", ő fölöttem járt jópár évfolyammal, bemutatkozásként verset kellett mondani. Én Radnóti Levél a hitveshez c. versét mondtam el, aztán megkérdezte, kicsit szkeptikusan, hogy hogy értelmezem azt a sort, hogy "szememre belülről lebbensz"...

elmondtam, barátságosan bólintott rá; megnyugodtam, - nem kellett tartanom tőle. sőt. mindig barátságos, mosolygós volt (mint a plakátfotón is) és ugyanakkor komoly! nem is tudom, hogy tudott egyszerre ilyen lenni.

most ő is "szememre belülről lebben"-t - valamennyiünk szemére, akik ott voltunk és emlékeztünk rá. de úgy éreztük, valóban, ahogy el is hangzott, hogy "köztünk van"

már az első pillanattól, amikor a zongora mellöl Fekete Gizi színésznő hangján megszólaltak Juhász Gyula Testamentumának sorai : "Szeretnék néha visszajönni még...

mintha Máriskó helyett, nevében...,

és nem is kicsit  de tényleg visszajött az emlékeinkben...

diákszinpadvezetői tanfolyamon találkoztam később vele, remekül vezette  a Tömörkény gimis csoportját, ott is tanított egy ideig, aztán - nem is tudom, mintha szakfelügyelőm lett volna, de nem ám a szokásos "felügyelő", hanem kedves, szívélyes, baráti "kollégaként" jelent meg olykor a giminkben, emlékszem egyszer ő egymaga egy ragyogó kulturális vetélkedőt bonyolított le a diákjainknak, mindenki el volt ragadtatva tőle...  Makóra amúgy is átjárt régebben is , látogatóba, a kántorunk (második) felesége - szerény, szolid, kedves asszony - a nagynénje volt. (az első odamaradt, a gyerekekkel Auschwitzban)

Aztán, évekkel később, egy szavalóversenyen, ahol alsótagozatos lányom részt vett, Weöres Sándor Az éjszaka csodáival - zsürielnökként azt mondta az értékelésnél, hogy két csodának lehettünk tanui: az egyik Weöres verse, a másik T.T. versmondása...

Aztán megdöbbenéssel hallottam hogy beteg lett, de később még találkoztunk, egy balladamondó szavalóversenyen,- örültem , hogy - láthatóan - jól van... és aztán mégse...? mégis...? ! 3 éve ment el, olyan idősen, mint amilyen én vagyok most...

...Én nem tudtam elmondani a személyes emlékeimet, amiket itt most - nagyjából - leírtam, nem tudtam volna erőt venni magamon... a "szeretnék néha visszajönni még... " kezdetétől egyre kövérebben potyogtak a könnyeim...

csak hallgattam a többieket, és néztem az égő gyertyát az asztalon... és a szememre belülről lebbenő Máriskót...

aliz2. :: 2010. márc. 4. 22:37 :: 2 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, vers