...mint eldalolni saját fájdalmad, s örömed"...
nos akkor -szemben Petőfi XIX. századi, és költőknek szánt, intelmeivel....
blogot nyugodtan írhatsz! - legalábbis úgy tűnik
sőt, talán még a kortársi költők is ezt az (ellen)alapelvet gyakorolják (leg)újabb időkben...
de maradjunk a blogoknál...
bár engem mindig visszariasztott saját személyességem az írástól, mármint a közírástól, a publikálható írástól, vagy belső öncenzúra miatt eleve le se hagyott írni túlszemélyesnek vélt gondolatokat (hát még érzéseket) - úgy tűnik, a blog műfaj - jól lehet a legnyilvánosabban olvasható - ezt a sajátosságot nemhogy nem veti ki magából, hanem ellenkezőleg
minél személyesebb egy blog , annál többen olvassák, kommentelik...
vagy nem?
lehet, hogy azért, mert épp a személyes az, ami - paradox módon - mégis egyetemes? mert valahol eltalálja azt, ami a másik emberben is meghúzódik, ami mindannyiunkban közös lehet?! ami emberi?
lehet, hogy épp akkor van szüksége rád a (blog)világnak, ha "saját fájdalmad s örömöd" zenged?... és ne tedd félre a számítógépet...?!
de hogy ez az út elvezethet- e Kánánba....? az más kérdés.... (kétlem)
én azért jobb szeretem (szeretném!) - blogban is - ha a (túl)személyes mellett , azon túl ott van , ami a partikularitáson túlmutat; ami befelé néz , de ugyanakkor kifelé is , eléggé... vagy még inkább fölfelé (bár ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak , ami lent van..." - jó esetben - ahogy már Hermesz Triszmegisztos rég kinyilvánította, a smaragdtáblái üzenetében.)
aliz2. :: 2008. márc. 8. 9:28 :: 4 komment :: Címkék: blog, elmelkedes, iras, vers
Csefimi:
VálaszTörlés2008. 03. 08. 11:46
Utócsuklások…
Melegség tölt el, tekinthet(ő), szárnyaló szabadság,
mint a madár. Bort töltök, benne az igazság, benne...
Iszom a bort, rúgom a port, de visszaszáll a por, (probléma) énreám. Miért is?
„Megoldani csak azt a „problémát” lehet, amelynek elismertük a létezését.” (Névtelen Alkoholisták)
Olyan jó volt veletek! Szívből ölellek, benne(ti)teket! Szívből Ő lel... titeket…
Láthatjátok szívből, jön a LÉL/LÉL, s a LEL/LEL, tekinthető? Sír, a kisded, v(egy)él föl!!!
2. Csefimi:
2008. 03. 08. 13:55
Feleim csuklok, feleim, ím „egy” az „országból”!
Tekints reá! Látod, a tekintetét, s a lelkét?
„Ő nyújtja a kezét feléd, és nem kérdi, Mama, kell benned hinni!”(Egy csepp az üzenetből)
Hit s bizalom. Egy csepp! Kéz a kézben.
Látjátok, az biz, egy „alom”! Mind az, egytől, egyig!
Csuktok. Könyörgök értetek, ne hagyjatok!
Szívből ölelni volna jó! Nem tudom, miért nem mehetek… Adjatok, inni legalább.
3. stali:
2008. 03. 08. 21:53
hol is van a lent? a fent? nézőpont kérdése. És bizony, a sok személyes, csakis sajátomnak vélt, hányszor képes találkozni? Hiszen alighanem mindannyian emberek vagyunk, s ha érzünk, az hasonóan fáj, hasonlóan okoz örömet.
4. aliz2.:
2008. 03. 09. 0:37
...végül is - épp ezért - mindegy is... megfelel egymásnak a fent s a lent
sőt, Weöres azt írta: "Ha pokolra mész, legmélyére térj, az már a menny, mert minden körbeér"