de az álom is élet
ma egész nap álmos vagyok
pedig tovább is aludtam a kelleténél, jóval
s hogy egyáltalán , 10 után kikecmeregtem az ágyból, az azt megelőző álmomnak is köszönhettem, ui. épp azt álmodtam, hogy fekszem az ágyamban , és nem akaródzik felkelni, és annak a kedvenc, régi tanáromnak a szavaira szedem össze magam, akinek nemrég volt a temetése, este erről beszéltünk telefonon régi barátnőmmel, aki búcsúztatta is, meg küldött közös fotókat róluk,
álmomban ugyanez az ing van rajta, ül, az ágyamnál, a fejemnél, oldalt-háttal nekem , és bíztat, hogy keljek már fel, szedjem össze magam, én meg arra gondolok, akkor nem is halhatott meg, ha itt van és beszél, ezt meg kellene mondani a többieknek is - (de megérinteni azért nem merem)
már ébren arra is emlékszem, hogy bár vagy 40 éve hallottam utoljára a hangját, milyen érdekesen nyújtotta a mondatok végét, és nem le, hanem felvitte az intonációt, mintha soha semmit nem fejezne be...
...
majd
rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük
róla sírva: „Nem volt...”
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer...
(És ő kelt föl engem?)
De egész nap olyan álmos voltam... délután le is pihentem, vissza a diványomra, akkor már nem álmodtam, bár elaludtam, tévézés közben, aztán mikor felébredtem , 8-at mutatott az óra, és azt se tudtam, hogy este van , vagy már reggel...
és még mindig álmos vagyok, érhetetlen
(az is elég fura, hogy az álom szóból ered az álmo/s, holott jelentése egyáltalán nem azt jelenti , hogy "álommal rendelkező" - éppen ellenkezőleg: álom/talan.)
aliz2. :: 2008. márc. 4. 22:14 :: 1 komment :: Címkék: elmelkedes, emlek, vers
. Csefimi:
VálaszTörlés2008. 03. 05. 11:43
Lehet, hogy az a lényeg ami megfog... a lénye...
Lehet, hogy már dereng a visszacsatolás? Tennen magad! Ránk virrad, és sok a tennivaló! Kérlek, olvasd el figyelmesen szóról szóra, szótagról szótagra, újra és újra, az „új” parancsot!
Szedd össze magad! Szedd össze magad! Nem én írtam, hogy van „MAG”. Mindenkiben van!
Verebes is fogott az elmúlt évben két magot, de volt ott több is, már előtte. Sokan tartoznak a fához, gyökerek ágak, olyanok is, akik elgurultak, innen.
Holott, itthon otthon vagy! Nem?
Szedd össze magad! Magad Uram, ha...
Én azt hiszem, kapott e nép elég szolgát... Reá vall?
Mindenkinek „maga” kell eldöntenie! Hinnéd, hogy ki mar, ki fog, az is ad? Az idegesben annyi ideg, láthatod a küszöböket, az ingert, lépned kell, mert ha nem, botlasz. Fogod magad?
Nekem is azt mondták, hajdanán, mikor a lógerban hagytak, többedmagammal. Ha baj van, „fogd magad” és fuss, ahogy a lábad bírja, lélekszakadva! Verd félre a harangot!
Pedig, mi csak azt őriztük, amit a föld termett, s a kéz learatott, magot. Tépelődöm, "fog" valaki?
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok!