2022. január 8., szombat

ROSKAD A KÁSÁS HÓ 2011 JAN 8

 

már napok óta várom, hogy mondhassam-irhassam le ezt a sort:

roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már

lehet, hogy  én bűvöltem József Attila varázssora segítségével ide ezt a tényleg várt olvadást?

csak hogy igazán csak a sor eleje stimmel, a hexameter fele:

roskad a kásás hó

bádogeresz, legalább is  az az eresz, ami bennem megjelenik a szó hallatára, már rég nincs meg illetve az is „elolvadt”...

az olvadás nem szép, de utána, ha felszárad a latyak, talán, nem soká itt a tavasz(?)

bár addig még várhat ránk egy-két újabb fagy, de talán nem annyira fárasztóan tartós, mint ez a mostani volt

délután, alig akartam hinni a szememnek, kinéztem az ablakon, és sütött nap, kék volt az ég... hihetetlen! igaz, nem soká tartott...(lehet hogy csak álmodtam?)

de tény :

"elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik...

a többit tényleg, most, hagyjuk. (amiről a folytatás szól, az, számomra vonatkoztatva a bádogeresznél is régebben elolvadt).. pedig milyen gyönyörű egy ébredő-olvadó nagy érzelem születésének  megírása  párhuzamban a természeti olvadással... bele lehet borzongani, valóban, s abba is, hogy vers NÉLKÜL sem lehetne igazán élni....

(dehát ezt is J. A. mondta; szükséges, hogy a vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye"..hát én most kiegészítem azzal, az olvasó felől, hogy szükséges, hogy a vers OLVASTASSÉK... (ha már megíródott!)


aliz2. :: 2011. jan. 8. 0:04 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
irodalom :: Címkék: elmelkedesidojarasJOZSEFolvasastelvers





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése