délután, még alkony előtt, boltból hazafelé jövet, már biciklivel, a félig letaposottan havas kocsiúton lefékeztem, elővettem a kistáskából a fényképezőgépem - némi késleltetéssel, mert a pénztárcám néztem előbb a fényképezőgép tokjának -, aztán csináltam pár fotót, araszolgatva előre...
az útkereszteződésig,
a kedvenc havas részletemig, váltottam néhány szót az ott áthaladó ismerősökkel - volt tanitványom rámszólt, hogy ilyen időben biciklin!... mondtam, gyalog is vigyázni kell, aztán, volt kollegám felesége jött, ő is szereti ezt a havas tájat, amiben -fotózása után- gyönyörködtem szabad szemmel is, mert tán úgy a legszebb, mondtam is neki, azért jó fotókat is lehet csinálni - mondta, erre csináltam is egyet még, amin ő is rajta távolódóban, mert a tájkép talán úgy igazibb, emberalakkal benne:
aztán felültem a biciklire félig-meddig , az út állapotától függően, a kezemben még a csupasz fényképezőgéppel, a kapunkhoz érve vissza akartam rakni a tokjába, az ám, csakhogy a tokja sehol: a biciklikosárban a bevásárlótáska az élelmekkel, a bundazsebemben, kilógva belőle a pár bőrkesztyűm, a kistáskában a pénztárcám - de a tok sehol, megyek hát vissza az úton, ahol alig egy-két perce vettem elő a tokot, de sehol semmi - talán valaki ugyanúgy pénztárcának nézte, mint én először..., s gyorsan magához vette? hát csalódni fog... de valahogy nem is akarom elhinni, hogy valaki felvette, elvette, elvitte, el"lopta"?!.... mindig fölfoghatatlan számomra, ha valaki azért nyúl, ami nem az övé... mégha egy üres fényképezőgéptok is... vagy annál inkább
fel nem tudtam fogni, amikor először ellopták a biciklim, illetve , amikor "eltűnt" - azt hiszem először így fogalmaztam meg az abszurditást, hogy nincs ott valami(m), ahol pedig hagytam... aztán már megszoktam, hiszen nem is tudom, hány biciklim lopták el, pedig eleinte még lezárni se kellett , később már lezártan is... Kiskoromban sokszor be se kellett csukni a kapunkat, nemhogy kulcsra zárni, igaz, tűnt is el az udvarunkról később pl. egy kimosott brazil főzött farmernadrágom (csak a mellényt hagyták ott), kiskoromban meg, anyukám mesélte, nem sokkal a háború után, amikor élelmiszerhiány volt, mig anyu átment pár percre a szomszédba, mikor visszajött, az utcáról látta, hogy valaki épp kilép az udvarunkról, a hóna alatt a mi -amúgy kamránkban tartott-zsirosbödönünkkel, amiben apránkét gyűjtötte anyu a zsirt... A pénztárcáimat elvesztettem egy párszor, de két esetben tudom, hogy; egyszer egy moszkvai önkiszolgáló étteremben, később egy szegedi szabadtéri könyvessátornál - kihasználva, hogy épp nem figyeltem - ellopták a lerakott tárcám, (az épitőtáborban megspórolt rubeljeimmel, amikből hazautazás előtt ajándékokat akartam venni, illetve az egész havi fizetésemmel, amit -igazán rossz időzítéssel - a szegedi angol továbbképzésre beutazás előtt nyomott kezembe a postás, sőt egyszer a táskámból lopták ki, a táskámból, a busz előtt, ahol sorbaálltunk, csak közben valaki rákiáltott a tettesre, aki erre eldobta... csodáltam is a lélekjelenlétéért és bátorságáért.)
node mi mindez ahhoz képest, hogy...
pár hónapos koromban ellopták tőlem az apámat, előbb csak átmenetileg fosztottak meg tőle (a munkaszolgálatba hiva), de aztán - mint hamarosan -kiderült, véglegesen és örökre, és tőle mindent: 37 évesen, az életét!, közben tőlem is elloptak egy évet másfél éves koromtól két és félig, a hazámat, a kisgyerekkorom nyugodt otthonát, amit felcseréltettek egy láger körülményeivel, aztán ellopták az otthonunkból (ahova visszatértünk) az előszobánkat, a rendes többlépcsős főbejáratunkkal, és a konyhánkat is. Amit meghagytak lakni, azt is elvették tulajdonképpen, így mondták: "államositották", a csillárokkal együtt. Ellopták a szavaimat, amiket nem mondhattam ki (mert "a falnak is füle van" - hallhattam - bosszankodva - eleget.), sőt ellopták az irásaimat, amiket nem irtam meg,, mert tudtam, hogy amiket "kivánnának" olyat nem tudok, amit meg tudnék, arra nincs szükség... Ellopták a lehetőségét annak, hogy igazán az lehessek , aki vagyok, mert az individuum nem megbocsátható hibának számitott (s aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére...) és maradj a sorban, mert ha kilógsz, vagy ha kilóg a fejed , akkor kapsz rá , visszakicsinyitenek, és visszarántanak...
elloptak?!
mi mindez egy fényképezőgéptokhoz képest, amit tulajdonképpen én szórtam el!
(bár lehet, hogy kicsit én is, már korábban, magamat...(?) (mert könnyebb ellopni azt, amit elszórnak…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése