felfüggesztem meteoroblógiámat - amúgy is stagnál az idő, a ködben , talán 1 fokkal többet mutat a hőmérő, de messze még a melegedés, bár lényeges különbség, hogy az az 1 pluszban van vagy minuszban-e - nem véletlen, hogy közte van a fagypont - mint lányom bölcsen megjegyezte. Bár akármit is mondok, neki sose elég revelatív, mindig lehűt valami nyilvánvalósággal, mintha ő már mindent tudna eleve - de lehet, hogy valóban így is van, legalább is kiskorában így volt, csak úgy tűnik néha, hogy azt már elfelejtette... de lehet , hogy mégsem, csak nem beszél annyit, mint akkor, illetve nem "arról".... amiről általában nem is szoktunk beszélni, mert inkább csak sejtéseink vannak amúgy is róla...
szóval megint nehéz ébredésem azaz ébredéseim voltak, mert már az elején, sőt: valószínű már álmomban elkezdett fájni a fejem (homlokom) , és minden visszaalvás után csak erősebb lett...
aztán , mikor már gondoltam , csak fel kéne kelni, egy rövid meditációval akartam megkönnyíteni a váltást, illetve az átmenetet...
tényleg rövid volt, ui. ha jutok valami lényeges gondolatra, ha kapok valami lényeges gondolatot, mindig abbahagyom, - bár lehet, hogy akkor kellene elkezdeni igazán...
de most beértem ezzel: ÉN gondollak téged, nem te engem..."
úgy jutottam idáig, hogy nem igen gondoltam azaz gondolkodtam, hanem épp - fejfájós, s némileg tehetetlen (fizikai) állapotomban érzékeltem, hogy a szervezetem mégis tudja, mit kell tenni, még a fejem is, működik, fájva is, dobog a szívem, működnek a szerveim - ahogy J. A. olyan gyönyörűen megírta ezt a csodát (is) az Ódában - nem kell csinálnom semmit sem, mert csinálódom, anélkül. Tulajdonképpen ezt szorgalmazhatják a jogik, a meditálni jól tudók is, hogy nem kell gondolni semmire, -csak lenni, ott a létezés maga, amit megfigyelhetsz, ami van, te vagy, mert valami ezt akarja , "csinálja", teszi benned, akár anélkül, hogy külön akarnád azaz csinálnád - csak ne akadályozd, hagyd... ott zajlanak az események, a legparányibb részedből kiindulva, a DNS programjában, az atomokban, a szubatomi részecskékben, a köztes energiahálózatokban - nincs is beleszólásod - csak nehogy megzavard valamivel, és hogy is érhetnénk fel ésszel, hogy hogyan történik mindez, ha egyszer nagyobb nálunk, több, aki-ami ezt teszi velünk... végülis nem mi, csakis ő érthet minket--- ő gondol engem, nem én őt... csak hálát érezhetek... érezhetünk.
hogy ezt hogyan nevezzük? nem is az a fontos... a nyelv még annyira se-, mint a gondolkodás...
jó létezni, de nem a mi érdemünk - az biztos!
gyorsan felkeltem. később lányomnak röviden beszámoltam "meditációs" tapasztalatomról, mosolygósan, mindenttudóan félbeszakitott: Aquinoi Szent Tamás istenérve -mondta. vö.Arisztotelesz: mozdulatlan mozgatója! -
nincs új a Nap alatt, de azért (sőt, annál inkább), jó mindent újra felfedezni, főleg megtapasztalni....
aliz2. :: 2008. jan. 8. 19:20 :: 5 komment :: Címkék: elmelkedes, lanyom, meditacio
• . Tyria (Válasz erre):
VálaszTörlés2008. 01. 09. 11:35
Csak jelzem, hogy a délután folyamán jön tőlem egy levél Neked a gmail címedre.
• 2. aliz2. (Válasz erre):
2008. 01. 09. 22:59
köszönöm!
• 3. Töprengő (Válasz erre):
2008. 01. 10. 18:52
Mit vagy képes felkavarni bennem ! Egyszerre beviharzott Babits, Szabó Lőrinc , utóbbitól a Dsuang Dszi álma c. vers...csak a végét írom le kedvcsinálónak:
" és most már azt hiszem , hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én."
Törlés• 4. aliz2. (Válasz erre):
2008. 01. 10. 20:20
örülök... Szabó Lőrinc Dsuang Dszije nekem is beugrott! de mennyire...
Babitscsal kapcsolatban mire gondoltál vajon?
• 5. aliz2. (Válasz erre):
2008. 01. 10. 20:32
...csak nem Jónás imájára!?