..2012. augusztus 8-án
“neked nagy lelked van, de nem nyavalyogsz", mondta annak idején - elismeréssel- D.P. (70-es évek eleje táján, ma már több mint kétszer annyi vagyok, ő meg sehol azaz az "örökkévalóságban".. vagy tán mi is ott, csak még a másik oldalán)
pedig ő akkoriban nagyon sebzett volt..(de ő se "nyavalygott" azért...)
azóta sokszor eszembe jut ez a mondata...
az elejét vita nélkül bezsebelem, a folytatáson töprengek, tényleg nem nyavalygok?, mintha azóta igen...(s lehet , hogy a lelkem se olyan "nagy" már?!)
hát akkor most ünnepélyesen kijelentem, nehogy elfelejtsem:
ezentúl nem nyavalygok, csakazért se, csakazértis! legyen örökérvénnyel igaza D.-nek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése