lányomék - végre - "haza"jöttek, ugyan nem direkt az augusztus 20-i ünnep alkalmából, de mégis úgy jött ki a "lépés" a sok(utazásos) elfoglaltság közt, hogy e napokat tudták felszabadítani - úgy hogy én most kicsit duplán ünnepelek...
augusztus 20-i hagyomány városunkban évről évre ismétlődő rítusa: a kirakodóvásár, a művésztelep zárókiállítása, az ünnepség a Szent István szobor körül, este a tűzijáték - és most derült ki igazán, hogy az ünnep egyik főjelentése: találkozni a (régi) ismerősökkel, mert ilyenkor mindenki az utcán van, s ilyenkor szoktak haza-hazajönni mások is , -akik már elköltöztek szülővárosukból -itt(hon)maradó hozzátartozóikhoz...
most bővült az ünneplés repertoárja a 19-i szoboravatással, és az utána - némileg ehhez kapcsolódó - szabadtéri koncerttel, a 100 tagú cigányzenekarral. (ahol meglepetésemre klezmerzenével nyitottak, és zsidó zenével is zártak - bár a cigány-zsidó (népi?)zene már elég sok elemében amúgy is összekapaszkodott. A műsor első részében velük zongorán játszó Szentpéteri Csilla meg a szintén bravúrosan játszó cigányzenészekkel felvillantott egymást kölcsönösen (meg)tisztelő munkatársi és emberi kapcsolata ugyancsak példaszerű volt... mint ahogy az egész , teltházas(azaz szabadteres) makói közönség - amit pontosabban a jó makóiakat "meg is dicsért" az innen elszármazó zongorista, mondván , lehet, hogy vissza is költözik, majd... és (addig is bebarangolták - biciklin - az egész várost)
így jönnek haza mások is, akikkel össze lehet találkozni
illetve a hazalátogatóknak így lehet találkozni az ittmaradókkal...
lányomékat a buszmegállóból egyenesen a nemrég lezajlott szoboravatás szinhelyére tereltem, ahol még mindig nem akart oszolni a "tömeg", míg ők megnézték a szobrot, én összetalálkoztam, régi jó ismerősünkkel-ügyvédünkkel, a család nagy barátjával, nagybátyám egykori ügyvédbojtárjával, aki nemhogy a lányomat de engem is már kislánykorom óta ismert, most -bemutatván neki férjét is, a szoborkörbejárás után - megkérdezte, tegezheti-e őket, miazhogy!- Vannak e városnak élő-eleven, nevezetes "szobrai" is, - mimindenről tudnak mesélni és hogy!-mindig öröm a velük való találkozás....
(és talán e képet láthatják azok a régi barátai-ismerősei is, akik nem, tudnak hazalátogatni - de talán így, most, kicsit örülnek legalább e -képen való - virtuális találkozásnak(?) - különösképp, ha most elmondom, róluk is beszéltünk, és az üdvözleteiket is átadtam! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése