szokás szerint ebéd után betérek a könyvtárba, méghozzá a belsőkertjébe, ahol kánikula idején is elviselhetőbb a meleg, és itt olvasom el (inkább csak átnézem) a napilapokat, egy-két folyóiratba is belenézek, olykor valami könnyebb bulvárba is... nem a legfrissebb módja ez az információszerzésnek, de megvannak ennek a hagyományos módnak is az előnyei... otthon a számitógépen, már jóval előbb online értesülök a legfrissebb napihirekből, itt inkább "csemegézek", egy-egy hosszabb cikken, illetve, élvezem a papir fogását, a kert szép látványát, a szobrot, a virágokat, a szellőt, a friss, jólevegőt --- a csendet, még a magányt... is, mert többnyire egyedül ülök itt. Tegnap kivétel volt, egy helyes fiatalember udvariasan engedélyt kért, odaülhet-e az asztalhoz, hát persze; négy kerti szék és egy nagy kerekasztal, luxus is az egy embernek, készségesen összébb is húztam a lapokat, ahova le is rakta komótosan a dossziéit, és letelepedvén, újabb kérdéssel fordult hozzám; rágyújthat-é, a kérdését szinte formálisan tette fel, mintha azt mondta volna, ugye, perszehogy rágyújthat, gondolván, arra is csakis igenlő lehet a válaszom. De én kérdésre kérdéssel válaszoltam , miért? ez a kijelölt dohányzó hely? ez a zárt kert? akkor viszont én bemegyek (csak gyújtson rá, ha olyan fontos neki, s ha lehet hogy épp azért ült ki... de én nem azért jöttem ki, hogy füstöt szivjak) be is mentem hát, rá is kérdeztem a könyvtárostól, hogy mi a helyzet, hát mondták neki, hogy ha annyira akar, akkor gyújtson csak rá, bár nem "kijelölt dohányzó hely" a kert ...szóval semmi határozott állásfoglalás, csupa engedékenység,előzékeny ráhagyás - ( miért is vagyok én ilyen szigorú...), én viszont nem soká birtam bent, visszamentem pár perc után, a cigisdobozt láttam a fiú mellett, de ő már nem cigizett, kérdeztem is, hogy elszívta? igen. sőt még arra is rákérdeztem, (micsoda alak vagyok én?!), hogy hova hamuzott, , hát a földre , mondta, mivel nem talált hamutartót. (hát persze hogy nem talált, ebből is láthatta, hogy nem egy hivatalos dohányzó helyen dohányzott...)
no, ez volt tegnap, ma teljesen egyedül ültem, illetve előttem valaki nézte a Magyar Hirlapot, meg a Magyar Nemzetet (rám is hagyta) a Népszabadságot viszont hiába ajánlottam fel neki... (pedig olyan jó kis interjút olvastam benne Bornai Tiborral - és a múltkor épp a kultúra rovatot hiányolta...) Én most a Prae-t hoztam ki üditő lapnak a mindig lesújtó poitikai hirek közé, épp arról olvastam benne, hogy az internet, az online, a facebook, hogy előretör
az irodalom új módozataiban is...(tapasztalom is, de azért érdekes, hogy ezt épp a
prae nyomtatott papírváltozatában olvasom, amit egyébként online szoktam: www.prae.hu ) Le is fotóztam a lapot, aztán valahogy a keresőben az asztallábakat és a kövezetet láttam hervés geometrikus sokatmondásban, azt is lefotóztam. S már itthon vettem észre (Nagyítás!) valamit a kövezeten. Valami zavarót, nem odaillőt.
Igen. Egy cigarettacsikket! Hát persze. Amit a fiú hagyhatott ott, tegnap, az asztal alatt. Hiszen szegény nem talált hamutartót. Igy nem csak a hamu, a csikk is odakerült...
A bűnjel...
(Egyébként a könyvtár tűzveszélyességi besorolása:C katagória... ez nem túl jó. Az a fiú meg annyira fiatal, és még annyira fehér, szinte hamvas a bőre, meg olyan törékeny. Jobb lenne, ha nem füstölne - szabályos dohányzó helyeken SE. Nem egészséges... És akkor nekem se kéne füstölögni...))
aliz2. :: 2011. aug. 27. 2:00 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egeszseg, epizod, eset, folyoirat, konytar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése