a cukiban egy fiatalember jön-megy, sütit hoz becsomagolva... egy ismerősnek köszön, visszafelé is szót váltanak
-Üdvözlöm anyukádat! -
a fiatalember láthatóan örül az üdvözlésnek!
-Köszönöm, átadom - mondja boldogan. Viszi a becsomagolt sütit, remélhetően aza anyukéjának.
----
S eszembe jut:
nekem már jóideje ezt nem mondhatják!
S hogy anyám utolsó éveiben mindig megkérdezték: megvan-e még?!
Igy: meg-van-e?!!!
S én még csak meg se sértődtem, csak hirtelen és örömmel bólogattam mosolyogva: meg, meg!!! (Csak már ritkán jár ki otthonról)
**
De már NINCS MEG!!!
Több mint 30 éve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése