mégis minek, kinek az ünnepe..., korszakonként, évenként? más-más hangsúlyt , jelleget kapnak összetevői
Szent István, új kenyér, alkotmány, összefogás, tisztavatás,
most azt hallom a tévéből, hogy "a hazáért mindhalálig".. s még kardot is rántanak...
csak nem háborúra készülnek? (forradalom már van - állitólag, de ünneplő "tömeg" a Parlamentnél nem mondható épp...)
nem tetszik nekem ez az új "szlogen" , mint ahogy A Szózatbeli "itt élned -halnod kell" - sem nagyon, illetve van benne valami zavaró, bár az előirásnak megfelelően teszek, s ez már nem hiszem, hogy változni fog, így teszek, itt élek - itt halok, majd... ("bölcsőm az, s majdan sirom is) és híve is vagyok "rendületlenül"...
de nem szeretnék a hazáért meghalni, - apám vagy Radnóti miért halt meg, 1944-ben? és a többi bori munkaszolgálatos pl.? - a haza által elküldve, a hazától távol, a haza (törvényei) által?! - a "nem tudhatom" hazaszerető érzéseivel - ki tudja erre a választ?
remélem ez "a hazért mindhalálig" jelszó úgy értendő azért, hogy "amig szivünk dobog", életünkben , életünkkel tegyünk meg mindent érte... ahogy Kölcsey véste a két szócskát, örökül hagyandón a fiaknak:"a haza minden előtt"
és nem, hogy "életünket és vérünket"... vagy ezt Mária Teréziáért mondták..., az akkori nemesek...
meg a régi eskü mondata: "hogyha kell életemmel is megvédem hazámat, a Magyar Népköztársaságot. (azóta már a nép- is kivonódott az elnevezésből, helyette lett 3. köztársaság, miért kell abból is több? egy tartós, massziv, állandó több lenne)
egyébként az eskünek ezt a citátumát, ezt a harciasan önfeláldozót - - biztos ami biztos alapon - én , a gyáva - azért remélem ettől még nem hazaáruló - sose mondtam ki hangosan, én arra nem tettem sose esküt, hogy életemet áldozom a hazáért! az esküről meg -ha már muszáj tenni? - tudom viszont, hogy be is illik tartani... már ha lehet... , s ha nem változnak meg a körülményei... amik mifelénk jócskán szoktak... nézem a régi augusztus 20-i archiv filmrészleteket: Rákosi, Kádár a "nép", az istenadta körében; mosolyognak, ragyogó, és rajongó arcokat, mosolygó , áhitatos tekinteteket látva feléjük sugározni, ugyan honnan is gondolhatták volna, amire az utókor gondol velük kapcsolatban - senki tekintetén nem láthatták semmi előjelét..a későbbi meg- és elitéltetésnek... És mi is csak utólag vagyunk, ha egyáltalán..., igazán "okosak"... "Éljen Rákosi pajtás, a gyerekek barátja". irtuk a fogalmazás végére a klisét... és beugrik a fotó: Rákosi szemléli-morzsolgatja kezében az új buzaszemet.. és egy másik jelszó "a hazával... Rákosival előre" meg hogy "a dolgozó népet szolgálom"... meg "nálunk a munka becsület és dicsőség dolga"
a mai fotókat, filmrészleteket hogy fogja látni netán átértelmezni az utókor?... mi az, amit mi nem látunk (vagy nem akarunk, nem merünk meglátni) bennük... vagy csak nem akarunk beszélni róla(?) (vagy mégis? )
aliz2. ::
2010. aug. 20. 23:06 :: 1
komment
Kategóriák: ünnep, vélemény ::
Címkék: elmelkedes, mult, tévé, tortenelem, unnepek
palomablanka:
VálaszTörlés2010. 08. 21. 8:16
Átértelmezi, dokumentumok leszünk a múltból. Érdekelne, hogy mit mondanak rólunk, és akkor milyen lesz egy Hiradó aug. 20-ról.
Egyre több hatásvadász elemet fedezek fel az ünnepi rendezvényeinkben. Máskor is így volt, most sincs másképp. Nem is tudom mikor volt több. Most vagy régen?
Esküdni, hogy életüket adják? Valahogy úgy kellene hangsúlyozni, hogy életem aktív, építő részét adom az országnak.Ez is benne van a szövegben, de a kardrántással nem ezt hangsúlyozzák.Tudom, tudom, a katonai eskü az más, de béke van.
Mint nagyszerű, új elemről beszéltek a kardrántásról. Jó volt eddig a hüvelyben a kard, illetve nem is volt egyáltalán a mai katonai fegyverek között múzeumokban legfeljebb.Tudatában vagyok, hogy másról szól ez,mint lehetséges fegyver mutogatása. Dicső múlt idézete, könnycsalogatás, félelem ébresztés, jelzése arra, hogy háború is lehet bármikor?!
Mindig az jut eszembe, mit érez a szülő, mikor fia, lánya, kimondja az eskü azon mondatát.
Kire így hat, kire úgy a kardrántós új elem. Látványos, hatása is van, de minek?