nem szeretem a címlapokat újabban (azaz jóideje)... csicsásak, hivalkodók, vicceskedők, szenzácóhajhászok ... tele van u.n. "celebek" fotójával (sokukról nem is tudom, kik, mert nem nézem azokat a (tévé?)műsorokat, amikben látni lehetne őket egyébként is...), amúgy meg, úgy érzem, hogy a celebnek az a "foglalkozása", hogy "celeb" - és nem attól lesz az, hogy csinál valamit, (hasznosat, értékeset, fontosat), ami miatt tényleg ünnepelni lehetne... igazi portrét is olyan ritkán látok... bulvárfotót, bulvárlapokon... , és ha mégis Valaki van rajta, aki felmutatott már szinpadon pl valami figyelmreméltót, cimlapra nem amiatt került, hanem valami magánéleti gubanc vagy "érdekesség", netán botrány.. miatt, vagy amit annak tekintenek... vagy épp a lapok csinálnak, de feltétlenül továbbgerjesztenek...
néha-néha, kikapcsolódásul belenézek ezekbe is... a napilapok és (csütörtök van: a 168 óra közt,ma beszédesen került össze a Story cimlapja és a 80 éves Keleti Éva fotografussal készitett interjú, az ő régi szinházi fotóival -kontrasztos együttállásban a könyvtár udvari asztalán...
és szól is erről a jelenségről is Keleti Éva (a fotósok iránti teljes megértéssel pedig): "ma a fotósoknak arra sincs idejük, hogy a fotográfia mélységeit bejárják. Nem hibáztathatók ezért. Most a hamis "celebvilág" az érték, és ezt az igényt kell kiszolgálniuk. - VV-fiúkat és -lányokat, percsztárokat, botrányhősöket fényképezniük -, hogy életben tudjanak maradni.(Tisztelet a kevés kivétel lapnak, ahol még számít az igazi szellemi érték, s eszerint tekintenek a képekre is.)"
de: kiknek az "igényét" kell kiszolgálniuk?! nekem igenis lenne igényem tartalmas arcok látására, nagy szinházi alakitások megörökitésére (is), vagy nem lennének már nagy (szinészi) egyéniségek se?... a fotografia csupán tükrözi a megváltozott világunkat?..
az életben is mit látok, mi a "menő"? amitől legszivesebben elfordulnék, ugyancsak) : szines tetoválások, a legkülönbözőbb testrészeken, már sok testen több a tetovált -, mint a szabad terület, a lényeg, hogy minél szembetűnőbb legyen, akárcsak a hajszinek ("az én apukám egy olyan hire s bohóc volt, mint amilyern még nem volt sohasem; piros haja volt... " szólt a sláger az én időmben, egy piros hajú bohócról, nos manapság a piros hajhoz nem kell bohócnak lenni, mert az a "divatos", igazi körmöt már nem igen látok csak festett, ragasztott, hatalmas, műkarmokat, (mindig elcsodálkozom, hogy tudnak velük dolgozni, s ha épp pénzt kapok vissza tulajdonosától megkérem, hogy ne a markomba marja..., hanem tegye le a pultra - biztos-ami-biztos,...) sokmindenről azt hittem hogy múló hóbort lehet, majd elmúlik, de nem - a mi szolid izlésünk múlik el, mi leszünk korszerűtlenek... A természetes , az emberi lesz az... és a sok művi a "természetes", a megszokott, a nyilvánvaló, az általános...
Pécsi Sándort már nem ismerik a mai szinészhallgatók, mondja Keleti Éva (Avar Istvántól megtudva)... és vajon
jól sejtette Bessenyei is, amikor kifakadt egyszer náluk, hogy csak egy szinházbérlet marad majd majd belőle?
Úgy irigylem ezt a Keleti Évát, hogy közelről fotózhatta ezeket az emberi(színészi) arcokat... És úgy sajnálom, hogy/ha ma nincs erre "igény". De tényleg nincs?!
Nem hiszem...
Most hallgattam a Társalgóban (Bartók Rádión is egy riportot vele...) itt mondta "Mindenki ember ezeken a képeken" és ez volt a kiemelt rész (a lead) az interjúból, a kiállításról, ahol Pécsi Sándor is, a végén, mementóul, látható:
" Ne tessék elfelejteni őket, tessék emlékezni rájuk, ők voltak a magyar kultúra legjobbjai, és a mai nemzedék nőjön fel hozzájuk."
---------------
http://www.nol.hu/kult/20110329-fekete-feherben_almodo
http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2011-08-25
19óra- társalgó (még 3 hétig hallgatható...)
(A Jak táborban Szigligeten készitett interjú a következő "szám", amit épp lányom csinált. Bevallom, azért is hallgattam meg a Társalgót feltétlenül, de... )
...nem lehet véletlen, hogy mindig rábukkanok Keleti Évára (a könyvtárban is, és a napokban a Mareggel-ben Bethlen János beszélgetett vele, aki kint felejtette az albumot, és meg akarta úszni, de riportalanya természetesen nem tudott eltekinteni ettől, hát persze, hogy nem, hiszen az album, a fotói a lényeg, most is , mindig azokról beszél, és azokról akik a képeken vannak - s hogy észrevétlen szeretett maradni a fotózásai alatt is, igy lett annál észrevehetőbb és lett az, amit tett... a fotói és rajtuk az emberi arcok...
kiállításán (a Budapest Galériában, szeptember 25-ig) és albumban (Keleti Éva: Visszapillantás) is megnézhetők ezek az emberi arcokat felmutató képek...
aliz2. :: 2011. aug. 26. 0:40 :: 8 komment :: Címkék: emlekezes, fotok, kiallitas, konyvtar, kultura, radiomusor, szineszek, ujsag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése