Nem akarok senkit se megbántani, - magamat se! - de az utóbbi napokban azt vettem észre, hogy szinte senki se végzi a munkáját megfelelően. Azaz hibázik, téveszt, elnéz, stb.
Pl. kapunk egy illusztris meghívót, egy illusztris eseményre, ami tele van sajtóhibával, zavaró elütéssel. Vagy: kérek a könyvtárban egy négykötetes monográfiát, amiből a katalógus szerint csak az első kettő van meg (merthogy akkoriban még beruháztak monográfiákra is), erre csak az első kötetet hozzák ki. Majd kérem - kicsit félve - hátha mégsincs meg, aTiszatáj 1966-os évfolyamából a 4. számot, erre megkapom a Nagyvilágot (nem mondom, az se rossz, sőt, de most nem arra van szükségem) majd végre kihozzák a Tiszatájat, de kiderül - hiába keresvén a megfelelő oldalon a kutatott cikket -, hogy a a 67-es évfolyam 4-es számát adták ide, a már eléggé vágyott 66-os helyett (már azt hittem, én tudom rosszul a keresett cikk előfordulását.) S még sorolhatnám. Kérdem, óvatosan, (a csökkenő költségvetésre való tekintettel), hogy a legutóbbi évfolyamok is megvannak-e a Tiszatájból, mondják igen, be is köttetik, mert helytörténetinek számít az anyag, s azt védik, gyűjtik, óvják (tényleg! épp tegnap rekordidő alatt kaptam meg a 96-os Makói hetet, szép vastag könyvvé kötve - saját régi cikkem kerestem, s találtam meg benne, előbb mintha az itthoni zűrzavarban...) - Hát mondják, majdnem be vannak kötve a legutóbbi Tiszatájok, de azért csak majdnem, mert hiányzik egyetlen szám, pl, a 2005-ös évfolyamból a 4. Megígértem, hogy utána nézek itthon, hátha nekünk van egy kallódó példány, legalább a könyvtárban legyen akkor rendben... (Meg úgyis sürgősen vissza kell vinni két könyvet, már nem hosszabbíthatják meg: Várigyuri Kertészmonográfiáját, pedig már ősidők óta elolvastam, meg Máray polgárvallomását - pedig azt nem is olvastam még végig.)
Merthogy én is csinálok baklövéseket! Meg kevesebbet is csinálok egyáltalán, mint kellene, illene. Főleg. Csakhogy engem zavar. És nem veszem természetesnek. És ha rájövök, igyekszem helyrehozni. Persze, többnyire mások is.
Csak azzal vigasztalódhatunk, hogy : "errare humanum est" (tévedni emberi dolog) (Inkább ezt mondom, mint ama négylábú állattal kapcsolatos bölcselkedést.)
aliz2. :: 2007. aug. 15. 18:07 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: bosszusag, elet, epizod, folyoiratok, hetkoznapok, konyvtar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése