ma megint összetévesztették a hangomat a lányoméval telefonon, azaz úgy beszélt velem valaki, hogy azt hitte jósokáig , hogy a lányommal beszél... mikor kiderült, hogy mégsem, akkor hitetlenkedett, hogy dehát teljesen olyan a hangom, mint az övé, és ráadásul az effektusok is...
az illetővel még sose beszéltem, telefonon - de nem volt meglepő , amit mondott, mert még a rokonaink is, sorozatosan nem találják el, hogy a vezetéskestelefonhíváskor ki beszél bele a telefonba... én vagy a lányom - úgyhogy újabban már rá is kérdeznek rögtön...a félreértések (hallások) elkerülése végett
mondjuk, nincs ebben semmi meglepő, én is azt válaszoltam ma a hívó meglepődésére, hogy lehet, hogy olyan a hangom, mint a lányomé, hiszen "van közünk egymáshoz" - a meglepő talán az, hogy amúgy külsőre nem hasonlítunk annyira... és még a szinkronszinészeknél is megfigyelhető, hogy azok válnak be igazán, akik arcra, is hasonlítanak a szinkronizálandó színészekre.... persze, a beszélőszervek, hangképzőszervek alakja meghatározó lehet a hangra..... és ha meggondolom a dolgot, kezdettől (újszülöttkortól) fogva úgy találtam, hogy a lányom "tiszta apja", de épp ő bizonygatta, hogy nem teljesen, mert épp a szája körül rám vagyis az anyjára is hasonlit a lányunk... és ahogy telnek az évek, már én is felfedezek külső hasonlóságokat is köztünk.. Gesztusokat (talán még az észrevételezett "effekteket" is) akaratlanul is át lehet venni... nem biztos , hogy ott az öröklődés játszik szerepet, bááár....! Titokzatos dolgok ezek a gének, a DNS, pontosan az a része igazán, ami láthatatlan, épp az irányit(hat)ja a láthatót, a hallhatót...
és ami még külön elgondolkodtató, hogy a 41év korkülönbség a hangunkon nem látszik (azaz nem hallatszik:) Persze ez csak úgy lehet, hogy a hangom nem öregszik (vagy közel sem olyan rohamosan, mint az arcom) , a hang nem tud "ráncosodni" - azt hiszem több köze is van a lényünk állandóságához , -ami nem külső hanem éppen hogy valami nagyon mélyen belül levő sajátságunk -, mint a külső , romlékony bőrburkunknak. Ha beszélünk jobban meg tud nyilatkozni is a belsőnk. Ami valószínű nem öregszik. A telefon meg - jótékonyan - eltakarja azt, ami ezt az "örökfiatalságunkat" a szemlélőben megzavarhatná... (?)
aliz2. :: 2009. aug. 28. 14:50 :: 4 komment :: Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, lanyom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése