A napokban a megyei lap körkérdésében egy ismert, idősebb, irodalomtörténész kutató, emeritus professzort is megkérdeztek, s válaszát kétszer is elolvastam, igen, jól értelmeztem, az derült ki a válaszából, hogy régebben, munka előtt mindig eljárt a Liget-fürdőbe úszni (aminek a mostani átnevezni akarása volt a téma), de ma már nem ér rá... Hogy?! Tehát míg tevékeny, aktív "dolgozó" volt: ráért, nyugdíjasként viszont nem... (mert nyilván nyugdíjasként is dolgozik, munkálkodik, kutat tovább, sőt...)
Tegnap a gmailon láttam, régi barátnőm benn van, - most ment nyugdíjba a fővárosi egyetemről -csak egy sorral üdvözöltem, feltételezve, hogy biztos dolgozik. Valóban. De még inkább, mint gondoltam. Egész nyáron dolgozott egy könyvön, amin már évek óta, s aminek a 3. fejezetét be kell fejeznie a hó végére -, írom neki, remélem nem lesz akkor már negyedik fejezet, dehogynem- válaszolja-, az lesz a leghosszabb az egészben, "úgy hogy a "gályarabság" még jó ideig tart."
nem tudom, miért hiszik az emberek, a fiatalabbak, hogy a nyugdíjas az az ember, aki úgyis ráér...
meg egyáltalán micsoda lehetetlen elnevezés ez, duplán is: nyug- , díjas, egyrészt egyáltalán nincs "nyugalma" a "nyugdíjasnak" - másrészt , hogy lehet egy (mellesleg csekélyke) díjjal rendelkezés-sel helyettesíteni foglalkozást (ha már nem is aktívan űzik), illetve definiálni, meghatározni embereket. Akik egyébként - s nyilván nem csak ők ketten - s nem csak egykori egyetemi tanárok -, többnyire lázasabban dolgoznak , mint valaha.
Mert sürget az idő. A valós határidőkön túl, egy végső, aminek ha nem is tudjuk az idejét, de mégis közelebb van, mint korábban. S még annyi a dolgunk..
Hányszor jut eszembe nekem is Babits-csal:
"Mennyi munka maradt végezetlen!"...
és "idegesen nyitunk száz fiókot"...
mert a tolvaj öregség... egyszercsak itt van! És nekünk - pajkos gyerekekként - még nem akaródzik lefeküdni a paplan alá! hajjcsi! ....
míg
"Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh, jaj, meg kell halni, meg kell halni!"
De addig: dolgozni, dolgozni!!!
aliz2. ::
2008. aug. 25. 23:25 :: 6
komment ::
Címkék: BABITS, elmelkedes, ido, vers
évi.:
VálaszTörlés2008. 08. 26. 16:49
Én csak "aktív " nyugdíjasokat ismerek, szerencsére...:)))
aliz2.:
Törlés2008. 08. 26. 17:55
na ugye! én is ezt mondom!
sfordulo:
VálaszTörlés2008. 09. 06. 14:13
Kedves aliz2!
Így van ahogy mondod, nincs ráérős nyugdíjas. Ha van, akkor ő aktív fiatal korában is ráérős volt.
Munka van reggeltől-estig, van mikor kevés a nap huszonnégy órája. Az erőnk az már más kérdés, de az akarat az hajt bennünket.
Szeretettel üdvözöllek.
Edit
Törlés4. aliz2.:
2008. 09. 06. 15:04
Kedves Edit, igen, csakhogy most már a végesebb idö(nk) is sürget.
(S sajnos: azt hallottam az említett emeritus professzor úrról, hogy beteg lett..., ezért nem tud most "aktív" lenni... :( )
sorsfordulo:
Törlés2008. 09. 07. 10:46
Tudom drága aliz2, hogy az egészségünk már nem a régi. Én azt mondtam, és remélem nem értetted félre, hogy még a mi generációnk járókerettel is bekapálja a kis virágoskertet, de van olyan fiatal, aki még a virágmagot is lusta összegyűjteni.
Én persze, ezerszer elnézést kérek mindazoktól akik ezt nem így teszik. Én csak a nyugdíjasok védelmébe szóltam. Persze, meg kell mondanom, hogy ingyenélők mindig is voltak és lesznek is. És ez kortól teljesen független.
Kellemes vasárnapot kívánok neked és kedves családodnak.
Edit
aliz2.:
Törlés2008. 09. 07. 10:54
Kedves Edit! Értem azt is, amire Te gondolsz... az egy másik vetület (én igyekszem nem nagyon kritikus és szigorú lenni, legalább itt, írásban - azt hiszem -ez is az éveim tapasztalata- és inkább a pozitívumokra fókuszálni...)
Én is minden jót kivánok, és köszönöm... :) juli