BABILON MELLETT A GODZSU UDVARBAN 2009

 

ülök a Gozsdu udvarban  két -már várt - Makkabi kiadós könyv bemutatóján. Az egyik egy új kabbala könyv: E. Hoffmann: A ragyogó fény útja - könyv a zsidó misztikáról és a modern pszichológiáról (mindkettő érdekel külön is, együtt meg különösképpen, a másik meg, szintén egy régi-új könyv ; a Zsoltárok könyve, de Raj Tamás  új fordításában.

a színpadon, Raj Tamás előtt, a 2 énekes (dalnok) a Sabbathsongból, a 137. zsoltárt dalolja, zengi, sírja, és egyszer csak már én is úgy érzem, hogy "Bábel folyóinál" ülök  én is... mint a megidézett zsoltárszerző, dalnokok... vagy tán még inkább a régebbi forditás szavaival: ülök "Babilon folyói mellett" olyan ősi érzésekkel, mint mikor József Attila , a Dunánál, én is azt érzem, hogy "ők én vagyok már"...

mi is ez? atavizmus, gének, sejtemlékezet, vagy "csak" a szavak és a zene megidéző ereje?

mindenesetre jó, otthonosságérzetet ad, mégha épp a számüzetésről szól is - otthonosságérzést egyfajta örök száműzetésben, valami örök honvágy ez, valami után, ahol sose voltam... vagy mégis, mert az ősök igen... és "ők én vagyok már"....

"Bábel folyóinál ültünk, ott sírtunk összeborulva, mikor Cionra emlékeztünk. A szomorúfüzekre aggattuk hárfáinkat, rabtartóink dalokat kértek ott tőlünk, kínzóink vidámságra vágytak: énekeljetek nekünk Cion dalaiból! De hogy is énekelhetnénk az Örökkévaló dalait idegen földön? Ha elfelednélek Jeruzsálem...."

...akár  Szondy két apródja, vagy a walesi bárdok Aranynál...

mert, igen, ők is... a (magyar történelem és irodalom és nyelv is) az én "én hazám", és a zsoltárt is - bár éneklik héberül is, és a könyvben  is ott a héber szöveg, amit elolvasni ugyan tudok,(megtanultam, vén fejjel, újra!) de csak a magyar forditással -az anyanyelvemen!- értem meg igazán!

miközben ülök "Babilonnak folyóvize mellett" a Gozsdu udvarban, - Jeruzsálemtől (sőt most még Makótól is) távol- de nem feledve! (kicsit úgy is, mint Mikes Kelemen Rodostót úgy szeretve, hogy nem feledheti Zágont) ; ülök a Gozsdu udvarban és Babilon folyóvize mellett, egyszerre itt és ott, magyar "hazám"ban és Babilonban és Jeruzsalemből kiűzetve, illetve ott vagyok ahol nincs se tér se idő, mert az éppenhogy eltörlődik, nincs - csak az érzés, a dallam, - valami nagy fájdalom.... és a gyógyír is rá..

 

"Babilonnak folyóvize mellett" , a Gozsdu udvarban....

aliz2. :: 2009. aug. 31. 9:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmeny, konyv, zene