Salamon Béláról beszélnek régi fekete-fehér képsorokon a tévében...
akik emlékeznek rá, már rájuk is csak emlékezhetünk...
Kiskabos, Kazal, Kibédi, Körmendi János....
nagynéném mondta, hogy addig "él"ünk, amig még emlékeznek ránk , és ő biztos volt benne, hogy én fogok..., node én is meddig emlékezhetek...? Meddig élünk? Meddig emlékezhetnek ránk..., egyáltalán... Egy Salamon Béla formátumú szinész jobb helyzetben van, nyilván jóval tovább... mert az emlékezőire is emlékezhetünk, de meddig?...
néhány magnószalag - ahogy mondta is - tévéfelvétel.... jellegzetes rekedtes hangja, somolykás mosolya, kisemberi csetlése botlása még megjelenik, ha csak rágondolunk, akik még éltünk vele egy időben ('65-ig, akkor én még egyetemista voltam)...
"ha én egyszer kinyitom a számat.... ha én egyszer elkezdek beszélni"... egy kor mottója lett...
ha ő egyszer kinyitja a száját....
A BEIRÁS ÓTA DERÜLT KI: hogy rokonom Békeffy István (Kellérrel) irták meg Salamon figuráját, tehát neki is köszönhető!
VálaszTörlés