...jaj, minden oly szép, még a csúnya is... írta Kosztolányi egyik utolsó versében (az élet minden apró szépségébe ujjongva belekapaszkodva és felmutatva)...én is ezt mondom, gyönyörködöm mindenben - talán azóta még jobban, amióta romlik a szemem... kapaszkodom a látványokba , gyönyörködöm bennük, és azért is fotózom, hogy "megmaradjon"... "rossz nyelvek" Susan Sontag nyomán azt mondják, hogy ez a fotómánia birtokvágy ill uralomvágy jele (ráadásul "látszatbirtokbavétel"!) - ám legyen: igenis birtokolni akarom ezt a szép világot... és közben másoknak is megmutatni... ha már itt vagyok, itt vagyunk... hogy ez csak a felszin? attól függ, hogy nézem, mögé nekem kell látni és gondolni... (mint ahogy a valóság jelenségei mögött is nekem kell kibányászni a lényegeset - hiszen "fecseg a felszin, hallgat a mély")
a kedvenc cukrászdámba például nemcsak a finom oroszkrémtortámért meg a vaniliakaramella fagyimért megyek, hanem a szép környezetért is, miután elfogyasztom a földi táplálékokat és közben a szemem is jóllakatom... a szép teraszberendezéssel, a szinek harmóniájával,(drappok-barnák), még az asztal diszitő motivumával is... a székek mintázatával, a járólap szineivel, a fémasztallap fénylő koncentrikus köreivel
s bár Kosztolányi szerint a csúnya is szép...(ráadásul egy másik szövege szerint, szépek a fiatal asszonyok de az öregek még szebbek) magam most mégis lehagyom a képekről; nekem igy jobban tetszik (na , jó az egyikre rácsempésződőtt a lábam...)
aztán elbicikliztem a Sparba, zárás előtt negyedórával, nem is nagyon vásároltam, mert közben ketten is hivtak telefonon, egy évfolytársam, aki szervezi az immár 45 éves egyetemi találkozónkat (de még csak a 2.-t ) a 40. után már nem mertünk ugyanennyi évet várni (nem lenne célszerű - így is csak 16-an leszünk...) és épp mondja, ő is, hogy erre a korra már lejár a "garancia"; ilyen-olyan bajok szükségszerűen előjennek, pl a szemünkkel... úgy látszik, nem vagyok egyedül... ebben sem..., aztán lányom hiv, mondom neki, hogy jegyezze meg a találkozónk idejét, mert nem tudtam hova feljegyezni, de nem is tudjuk befejezni a beszélgetést mert szólnak , 3 perc múlva zárnak...
ahogy kilépek, elkezd esni, behúzódok a buszállomás "eresze" alá...
... esett karikára... (ez is szép!:)
de aztán, mintha mindegy volna (?) el is állt....
azaz mindig előbb utóbb eláll az eső, érdemes kivárni!, és a felhők is - többnyire - elvonulnak...:) bár itt még elég fenyegetőn szürkék... mégis dereng... mögöttük a fény...
hazafelé , a gimi előtt megyek el, ahol meglepetésemre tárva-nyitva a kapu -szombat és vakáció ellenére - és fény ömlik ki....(mint az alapitó ünnepélyen mondták:" legyen ez a hely a fény háza")..
a félemelet fordulóban az "akikre büszkék vagyunk" tábláról lányom képe is kinéz...meg az én 34 tanévem, amit diákként-tanárként töltöttem el itt, milyen nehezen tudtam mindig kinyitni a kaput, azzal a patinás, nehéz kilinccsel... s most milyen előzékenyen nyitva van, mikor már nincs miért bemennem...
...már egyáltalán nem is esik. bár kissé haragos az ég . igy is szép. (mindent nem fotózok le, de a szemeimmel igen, és megmaradt, ahogy a József Attila szobor szembenéz vele - szintén kissé haragos tekintettel, de az innen , hátulról nem látszik...)
2011. júl. 31.
sajnos a fotók eltűntek..
aliz2. ::
2011. júl. 31. 0:32 :: 8
komment
Kategóriák: hétköznap, fotó ::
Címkék: elmelkedes, fotok, gimnazium, JÓZSEF, KOSZTOLÁNYI, MAKÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése