2012. júl. 4.
a Pennyben, 8 órai zárás előtt, villámvásárlás(a sarki zöldségesnél teljesen össze voltak fonnyadva az áruk, a napi forróságot nem vészelték át, hátha itt, a hűtött helyen valamit találok, fokhagymán kívül), gondolom,) közben hallom, látom, az ásványvizes stand körül, 3 teljesen azonos hajú, (decens, sötétszőke, rövid, sima), és azonos stílusú )(fekete, szolid, komoly) ruhába öltözött hölgy téblábol, hol magyarul, hol angolul beszélve, egy idős, egy középkorú és egy fiatalabb (azon fekete fehér csíkos felső van egyébként), a középkorú kérdi, kicsit tört magyarsággal, hogy melyik palack víz a gyengébb... a nem erősen szénsavas, s mivel véletlen tudom, és nem kaptak kielégítő választ, elmenőben, visszaszólva, felvilágosítom őket, a rózsaszín szénsavmentes, a kék erősen szénsavas, a zöld közepesen... aztán össze-összefutunk, már a zöldség körül, ott már ők, a legidősebb fordul hozzám, hogy lehet-e itt kapni valami evőeszközt is, illetve főleg kést... (mert vettek egy dinnyét és fel kéne vágniuk)... (sajnos, most épp nem árulnak ilyesmit...) de elkezdünk beszélgetni, miután rákérdezek, ugye ők 3 generáció: a nagyanya nagyon barátságosan mosolyog... Amerikában laknak, csak egy napra jöttek ide (vissza), már nincs itt senkijük, ismerős se... kérdezem, mi a vezetékneve, hátha a nevük ismerős: Wéber mondja... (nem ismerős, de mondom az én nagyapám jellegzetes (szintén német) nevét: Lőwinger, mire ő, hogy Amerikában, ahol ők laknak, vannak Löwingerek, hát persze, de a mieink már magyarosítottak, és különben is az én rokonaim Kanadában vannak... nem ismerjük egymást, vagy mégis?, bizonytalanul, nyilván a név miatt rákérdez: zsidó? bólogatok mosolyogva, és maguk is, ugye. Mondom, a Löwinger nagyapám alapította a neológ zsinagógát, de ők persze - sejthető volt - nem neológok. A temetőbe jöttek, egy napra... A Bástya hotelban szálltak meg (miért is nem működik a Korona szállodaként?- kérdi) remélem, ott majd kapnak kést a dinnyéjükhöz, és csak akkor jut eszembe, hogy az nem kóser....(ha előtte húst vágtak vele pl) kár hogy nem tudtam segíteni rajtuk, én se, mégha kóser lenne az én háztartásom, akkor talán, node... sose volt az... és amúgy is babonából kést (szúró szerszámot) nem jó ajándékozni... mert elvágja a barátságot.. de azért remélem, meg tudták enni a dinnyéjüket... mindenjót egyszerre kívánva búcsúztunk el a boltban... (még tudtam venni friss zöldpaprikát, meg paradicsomot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése