Ez a sík linearitás kicsit zavar.
Olyan nehéz sugallatokat, megérzéseket, sejtelmeket kifejezni, amik persze többek is ennél. Csak a megszokott formáink nem viselik el súlyukat, igen SÚLYUKAT, ami persze nem fizikailag meghatározható. (Bár állitólag a lélek is pár grammra lemérhető, amikor leválik a testről. Dehát addig is, itt van bennünk, s "fizikailag" észrevétlen - és mégis annyira JELEN, persze, ha hagyjuk, illetve, ha merünk tudomást venni róla. Pedig kéne, mert érdekes módon ő is úgy vesz, annak arányában tudomást mirólunk...)
Persze újabban merünk, mernek róla beszélni, írni... De sokszor - a másik végletbe esve - minha ez valami másik valóság lenne. (lásd new age) néminemű túlkapásai)
Pedig mi emberek egységek vagyunk, egyek, : test, lélek, szellem - és ebből a "konglomerátumból" (hű de ronda, nem ideillő szó) minden komponens fontos. Persze semmiképp sem a test elsődlegesen, ahogy a materializmus béklyós évtizedei ezt el akarták velünk hitetni. Hanem forditva. De nagy itt az egymásrautaltság (is).
"Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek"... írja a csodálatos , 20 éves József Attila.
De ezt is, ugyanitt: "Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani...) Hm...
és persze ezt is, ugyanennek a (saját magáról de minden emberhez szóló) versnek a végén:
"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre!"
DE MOST KIMEGYEK A FÜRDŐSZOBÁBA, LEZUHANYOZNI!
remélem kitisztulnak a gondolataim is ettől.
És közben persze azt se felejtem,hogy
"Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."
Persze , ez is József Attila! Mindent tudott. És mégis... (vagy lehet, hogy épp azért?)...tudjuk....
20070509
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése