2021. július 1., csütörtök

de hol az a ház? (2007 )

 

Rövid idő leforgása alatt már másodszor el akartam indulni a régi házunkba!

Persze rögtön rájöttem, az indittatás után, ami csak egy futó vágy volt inkább, hogy NINCS HOVA menjek. Esetleg a ház elé mehetnék. De az már nem AZ a ház. Még akkor se, ha a homlokzatot - a műemlékvédelem miatt - kötelesek voltak az új tulajdonosak megőrizni azaz rekonstruálni. De AZ a ház, ahova születtem, ahova anyukám is született, (hiszen pont abban az évben építtette a nagyapa), ahonnan elvittek bennünket, ahova visszajöttünk, amit aztán államosítottak, amit később anyukám kis nyugdíjából visszavásárolt részletre, ahol felnőttem, sőt ahova az én gyerekem is született, s kisgyerekeskedett..... már csak az emlékeimben van meg. Meg az orgonaillatban, a jázminillatban, amikor tavasz tájékán váratlanul, orvul rámcsapnak...

20070507



14 megjegyzés:

  1. morgen: ez az a ház, ahol semmi sem változik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aviva aj, te, éppenhogy IGEN! Változik! Kivéve -mondjuk - a homlokzatot. Legfeljebb bennem nem változik....
      (Ezek a slágerszövegek mindenhova áthallatszanak! Méghozzá ez a Koncz Zsuzsa hangján?! --- De nem áll az idő itt. (S nem is "rohan" - hogy egy másik áthallást is leküzdjünk.) Csak múlik, "eltűnik" és visszajön - akárcsak Proustnál a madlen hatására. Az nekem az orgona- vagy a jázminillat!....

      Törlés
  2. É.B.J. Azt mondják, nem jó visszamenni oda, ahonnan eljöttünk. Nem azt találjuk, amit ott hagytunk, így szerintem az emlékek is sérülnek és összetörik valami. A gondolatainkban a régi ház pont olyan, amilyenben éltünk, a legapróbb tárgyak helyét is tudjuk, érezzük a virágok illatát. Az emlékeinkben örökké valóságos marad a szülői ház.

    VálaszTörlés
  3. egyetlen egyszer mentem be inkognitÓ (tán nem kellett volna, sirva jöttem ki)...újabban kerülöm a homlokzatát is, mégha útba esne is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. É.B.J.Abban a döntésben, hogy eladjuk a régi házat, megfellebezhetetlen racionalitás van, mindenkinek más és más. Nekünk a nagy kert rendbetartása nem ment volna idősebb korunkban és a ház felfűtése is sokban volt. A falu infrastruktúrájával sem voltunk igazán megelégedve. Összességében könnyebb időskori életre vágytunk, s ebben az elköltözéskor nem csalódtunk. Erre kell gondolni, illetve az emlékekre, amik bennünk vannak örökre. Ne tedd ki magadat, Julika, újabb szívfájdalomnak. Oka volt annak, amikor eladtad a nagy házat és lakásba költöztél. Erre gondolj.

      Törlés
    2. ez ennél azért sokkal bonyolultabb s nem minden a ráció), de már nagyjából túlvagyok, (s sose teljesen!!!!) ez 2007-ben volt, akkor még néha automatikusan arra indultam...

      Törlés
    3. É.B.J. Nem vagyunk egyformák, nálunk a ráció döntött, egyszerűen mérlegre tettük az előnyöket, hátrányokat, s a mérleg nyelve egyértelműen az eladás felé billent. Az érzelmeket ekkora döntésnél jobb kihagyni, az érzelmek nem fogják gaztalanítani a nagy kertet és felfűteni a nagy házat stb. Az érzelmek nálunk akkor játszottak, amikor előre örültünk a Szeged nyújtotta kulturális, infrastrukturális lehetőségeknek, a kényelmes életnek. Hatodik éve lakunk itt, de soha nem bántuk meg, hogy ide költöztünk nyugdíjasként.

      Törlés
    4. Gonda Julia
      nem csak érzelmek bonyolitották az ügyet, de hagyjuk inkább...én ugyanabban a városban maradtam, (egyelőreÍ) s minden eset más... nekem a családi ház több volt (s marad is) mint egy háZ

      Törlés
    5. Anna Zsigmond nem baj, ez az érzelem gazdagítja az embert. Én is "hazajárok". Van otthon ahol nem lakom, és itthon ahol élek.

      Törlés
    6. Jutka Gazdag Szentandrássyné
      En már régen nem élk Makon, de niota edesanyam , meghalt és eladtuk Batyamekkal a hazat, nem merek arra menni ha. Makon vagyok. Kerülőm az utcát is , mert nagyon fájdalmas lenne ujra látni.Inkább ugy érzem soha tobbet nem megyek, arra , mert nagyon fáj.

      Törlés
  4. N.Á. No, így jártam én is, amikor megláttam a félbevágott házunkat teljes átalakulásában! Még egy-két évig fájdalmas sźívvel, de elmentem előtte, de az utóbbi egy-két évben valamelyik párhuzamos hátsó utcán kerülöm ki, mintha már nem is létezne. Legalábbis számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na az enyém annál inkább LÉTEZIK! (nem lehet átverni)

      Törlés
    2. T.K: Én a homlokzatnak is örülnék, de már azt is csak fényképről láthatom. A házunk helyét csak nagyjából tudom "betájolni", mini lakótelep körbezárt parkja lehet most a házunk helyén. Minden héten megállok a belső parkban, és "lecsukom" a szemem, és elgondolom...😒

      Törlés