büszke vagyok rá, hogy ráérzek a stilusokra
szakmámnál is fogva irodalom esetén, de már a képzőművészetben is
ha látok egy ismeretlen művet egy ismert irótól, festőtől...
már akinek van stilusa, és a valamire valóknak igenis van!
az a védjegyük.
(igy aztán az érdem nem is egyedül az enyém, belőlük fakad)
---
ha egy szerkesztőt az zavar! és fáraszt és "ismétlődésnek" látja...az nem érdemli meg a munkáját!
mindenki legyen, maradjon az, ami! s ne akarjon senkit átformálni, kiforgatni magából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése