még mindig kapom, élőben, gratulációkat a szülinapomra, a gy cukiban
mondom, már el is felejtettem...
nem kell azt, milyen szép kerek....
jó, hogy túléltem..
miért ne
szoktak...belehalni
nem kell ilyesmikre gondolni...csak pozitivan
én meg a pozitivitás?!
(emlékszem, 20 éves voltam 8legpesszimistább korszakomban, világfájdalmas verseim tanusága szerint is)mikor a nagybátyám a nizzai tengerpart idilli környezetében fancsaliságomnak kijelentette, hgy negativ légkör vesz körül, s az emberek ezt nem szeretik...hm...sajnáltam), s reméltem azért én még ember vagyok :)
jan, 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése