a "Minden ami érdekel" oldalán (nem is tudom hogy keveredhettem oda?) megjelent egy fotó Szobabelső tévével cimmel
teljesen gyanútlanul első hozzászólóként oda írtam a kép alá: giccsparádé
nade mit zúditottam szegény fejemre! szabályosan meglincseltek verbálisan...
(egyébként nem igen szoktak a fotóira hozzászólni semmit!)
pedig tényleg giccs, nem? . minden kellékével...
csakis úgy történhetett a dolog, hogy a giccs tömegizlés(telenség) , és csupa giccsember tömege válaszolt(?)
---
érdekelne potentiális olvasóim kedves véleménye...
Az ízlést kell magunkban fejleszteni, s az majd megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz - mondta Kodály. Ami nekem már giccs kategória, másnak még nem az. A közmondás pedig arra int, hogy az ízlések és pofonok különbözőek. Ez egy eléggé bozótos téma.
VálaszTörlésigazad van, én is a (jó)izlésre hivatkoztam a kommenteknél I(de hiába :) meg a szólást is idéztem,persze....(nagyon kissebbségben maradtam)
TörlésNekem "jujdefáj"! - de mick igazat szólt, ízlések és pofonok... Egyébként az '50-es, '60-as években sok lakás így volt berendezve.
VálaszTörléstudom, de ez nem mentesit! (hiszen a giccs tömegizlést fejez ki, és tömegtermék is, kereskedelmileg!)
TörlésEmlékszem, régebben giccsdíjat kellett fizetni bizonyos "műalkotások" árusításáért.
TörlésIgen! Giccsadót!nem használt az se a tömegizlés ellen!
TörlésJulika! Kb. 60 éve már, de mégis tisztán emlékszem rá, hogy édesanyámhoz járt két idősebb egyedülálló hölgy testvérpár, akik kifejezetten minőségi horgolt csipke terítőket hoztak hozzánk, és abból válogatott anyukám. Nehezen döntött, mert gyönyörű kézimunkák voltak. A kisebb, tenyérnyi kerek és négyzetes formájú terítőtől elkezdve a nagy körasztalunkat beterítő méretűvel bezárva, rádió tetejére és a kombinált hálószoba garnitúra tükrös szekrényére valóig mindenből nagy volt a választék. Ráadásul olyan ára volt, hogy nem mindenki engedhette meg magának, hogy még erre is költsön. Inkább próbálkoztak egyéni horgolgatással sokan. Nekem gyermekként akkoriban eszembe sem jutott, hogy úgy gondoljak a rekamié háttámlájára is rátett terítőkre, hogy az a giccs magasiskolája. És a herendi porcelánokra sem mondhatjuk ma sem, hogy giccs lenne. Tény, hogy ez a szobabelső ma már, ahogy Borka is írja, a "jujdefáj" kategória, de lehet hogy a mi mai bútorozásunk is borzolni fogja 60 év múlva a most születők idegeit, ha meglátják a ma készült fotóinkat a lakásainkról. Így én megengedőbb vagyok, és inkább azt keresem a képeken, hogy volt-e valami egyezés a mi régi lakásunk bútorzatában és a képen láthatóban. (Zárójelben jegyzem meg, hogy időnként az fb-n végignézem az eladásra kínált házak belső tereiről készült fényképeket, ahol meglehetősen nagy a szórás a berendezések ízlésességének kérdésében. És akkor a pénzügyi helyzetről még nem is beszéltünk!!!)
VálaszTörlésEgyedül a horgolt teritő ellen nincs kifogásom
VálaszTörlés.de elég az asztalra tenni, és nem művir
ággal. A Herendi márka de inkább kereskedelmileg mint művészileg.A giccs nem időfüggő szerintem!csak fajtái. Nekünk Ilyenjeink nemigen voltak, ha lettek volna, borzolta volna a kedélyemet BÁRMIKOR!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésszerintem a giccs nem pénzkérdés, sőt .a giccs mindig épphogy felesleges és hivalkodó, pl itt is a pávatoll, a szarvas, az a másik ormótlan szobor a szekrényen, a baba a széken, a botok a szekrényen, nippek, virágos bútorhuzat stb - mind nélkül megkennlnk, izlésesebben
VálaszTörlés