mjakra 2

 http://aliz-napok.blogspot.com/2022/12/ket-tortenet-ami-egy.html

két történet - ami egy

 elmesélek egy történetet, valójában kettőt

köztük vagy 35 év van! de a szereplői ugyanazok

- este felé jár már, az ABC-ben állunk sorba, bevásárlás után, kislányommal vagyok, én az iskolából, később őt "begyűjtve" bölcsödéből vagy óvodából (nem, még nem volt iskolás)... fáradt vagyok, türelmetlen a hosszú sor végén, valami megjegyzést is tehettem, már nem emlékszem...mire mögöttem megszólal  egy mosolygós fiatalember , hogy szivesen ad egy nyugtató injekciót, mert hogy orvos....

megjegyeztem, akárhányszor láttam a később már nem is fiatal embert, aki nagy karriert futott be a szegedi egyetemen is, mint orvos, valóban, sőt diszpolgár stb...de nekem mindig ez a régi jelenet jelent meg a szemem előtt ahányszor láttam, s orroltam is érte, meglehetősen...hiszen megsértett....

tegnap estig!

ugyanis mindenki s  főleg lányom szigorú utasitsára , a balesetem után pár órával , úgy fél 10 felé...felhivtam az ügyeletet, beszélni orvossal, aki megnyugtatott, miután elmeséltem az esetet, azt mondta történt, ami történt, de el fog múlni. meg akar nyugtatni (ha mégsem, menjek másnap reggel a sebészeti ambulanciára röntgere) de meg akar nyugtatni  - hangsúlyozta. Megkérdeztem a nevét, mert ismeretlen volt a hang... Persze, ő volt az. S megint a "nyugtatás", most szavakkal, és iróniamentesen, humánusan!

.... ha megérjük... minden kikerekedik

***

SOSRSTALANSÁG

 a Dunán leadták a filmet, s bár eredetileg nem akartam megnézni (A-ba se akarok elmenni!), aztán mégis...

nem esett jól - hogy úgy mondjam...a költői képek ellenére sem... és a borzalmasakkal pláne nem, akkor a hányinger környékezett. Nem nekem való ez, nem véletlen dobtam a legfelső polcra s nem találom a költözésünk óta se a Te vagy a tanú c könyvet, borzasztó de valós koncentrációs tábori képeivel...

tulajdonképpen a keretet a kezdeti és záró képeket birtam csak nézni viszonylag elviselhető állapotban

az elején az apát , akit munkaszolgálatba hivtak... az a szinész játssza , akit még amatőr korából ismertem , egy hajduszoboszlói amatőr szinészfesztiválon játszott a győriekkel, és hosszabban beszélgettünk... apuarcúnak hívtam magamban,, és tényleg van valami hasonlóség köztük, most meg a sorsuk szinte teljesen...

a fiú (N.M.)döbbenetes volt, szerintem nem dicsérték eléggé...

érdekes, hogy a felszabadulásukkor az amerikai katonának (is) nagyon szimpatikus lehet, mert rá akarja beszélni, hogy tartson velük, de ő haza akar jönni... az apjához

(meg jut eszembe, a legelején, mikor nagy csoportban terelik őket, zsidókat, és jön egy villamos, páran beleszöknek, s a folyton felső parancsra váró rendőr,  szemet húny, s  szinte int neki, hogy ő is tegye, de ő nem akarja elérteni s csak mosolyog...)

mikor vissza felé  a villamosban nincs pénze, s le akarják szállitani egy ember kifizeti a jegyét és érdeklődik.

ő ekkor használja először(?) ezt a  természetesen szót, ami az eredeti könyv narrációjában állandóan visszatér

s azt mondja magyarázatul: a koncentrációs táborban minden természetes volt

erre a férfi : csak a koncentrációs tábor nem volt az--

ez az!

azért  a  felszabadulás utáni romos utcán baktatva a koncentrációs táborok ritka boldogságáról beszélne....ha kérdeznék--

szörnyú idöket éltünk...(s haltunk)

***

dec 16

sajnálom

 annyira sajnálom azt  a fiatal lányt

aki voltam, s nem tudta, 

hogy ugyan ki és mi

csak botorkált a világba'

várt valamit (valakit?)

(aki ), ami sose jött el

boldogtalan volt

s nem vette észre

amije (akije) volt....

***

SEMMIBE VESZNEK 2013 dec 20

SEMMIBE VESZNEK 2013 dec 20

 

a néni határozott léptekkel megy be a cipőboltba, ami mellett vacakolok - ebéd után - a biciklim zárának kinyitásával. Kéne nekem is egy új csizma, tönkrement a régi, a cipzárja, amúgy is mióta volt az a probléma a jobb lábfejemmel, az a vénás duzzanat, bár az eltűnt, de vastagabb lett a vádlim, úgyhogy nem jön rám, kéne venni újat? be kéne mennem - tanakodok, közben már mások is bementek, de hát épp most panaszkodtam a pincérnek, aki meg szokta kérdezni, hogy vagyok, de most kérdés nélkül is, mondtam neki, hogy olyan nehezek a végtagjaim, karom, lábam, hogy alig birok járni... tényleg meggondolok minden lépést, jó is ez a bickli...de látom, hogy lép is már kifelé az előbbi néni a cipőbolt ajtaján, pedig egy perc se telt el, és olyan furcsa, hogy meg is kell kérdeznem tőle:

-Valami baj van?

-Nem - válaszolja, - azaz majdnem megfulladtam az előbb...

- asztmás?

- nem , pajzsmirigy - s már mutat is a bebugyolált nyakára, ilyenkor nagyon rossz..

- de már jobban van? - kérdem

- igen, csak ilyenkor lejjebb csuszik a fájdalom...

- orvoshoz kéne menni - nem? ,

- nem - mondja, csalódott az orvosokban, és különben is semmibe veszik mindig

- de ön doktornő ? - lép közelebb

- nem, nem - szabadkozom...

mert hogy úgy hasonlitok egy doktornőre (jaj, csak nem a semmibevevőkre...:(

- hogyhogy semmibe veszik?

...lekezelik, mert hogy már 85 éves, és ő már nem számit - de neki nagyon fáj ahogy bánnak vele, illetve, ahogy nem is, úgyhogy nem is jár orvoshoz, és gyógyszert se szed... lesz ami lesz - legyint....- közben rám szól: Vigyázzon! mert nem figyelve a biciklimmel az útra keveredtem, ahol elütnének ha nem szólna- és köszöni, hogy segitettem

-Dehát nem is tudtam - mondom én

De ő azt mondja, hogy már azzal is segitettem, hogy megszólitottam, beszéltem vele...

-Azért menjen el mégis orvoshoz - szólok még utána...

jaj de szomorú lettem.

2023 január 3

TÁVGYÓHYITÁS HELYETT

távgyógyítás helyett

 már tarthatatlan ez az össze-vissza és túlalvásom!

eszembe jutott, hogy beszélek róla a háziorvosommal , mit lehetne tenni ellene, nem-e valamelyik gyógyszerem okozza..stb...

(miután már hosszú ideje, csak az asszisztensnőjével konzultáltam gyógyszer feliratás ügyében)

immel-ámmal a telefonhoz jött, meghallgatott, majd közölte, hogy ezzel nem lehet csinálni semmit, a korom miatt van!

hát köszönöm, örülök, hogy megérhettem! :)

(majd csak átalszom, ami még hátravan :)

***

CSILLAGTALAN

 éjszaka a kertünk fölött 

ragyogtak a csillagok

fényük

teljesen beboritott

úgyhogy mostanában

ők is hiányoznak

falakkal körbevett

kalitkámban

hol rab vagyok 

s csillagtalan

***

dec 30

számadás

 nem sürgetem az időt

de múltba se mélyedek

csak néha megállitanám

(bár tudom, nem lehet)

csakhogy számba vegyem

ki voltam, mi voltam én

s hogy még mi is lehetnék

azt hiszem a nagyeszem mellett

elég ostoba a mindennapokban

de mégis minden jól alakult

jobban mint lehetett volna

és még élek

s addig minden

megtörténhet

(?)