a Tescóban járkálok a gondolák közt, s egy nagyon mélabús kisfiúra leszek figyelmes, kifejezhetetlen szomorúság ül az arcán, kétségbesettség, sőt korától idegen gondterheltség... az apukájával van, ő is szomorú, beszélgetnek valakivel..komolyan
látom később is, valami matricát talált az valamennyire felderiti
s később is, jönnek szembe velem , kezében cola, az apja tolja a bevásárló kocsit
remélem nem te iszod majd meg a colát!- . nem, de azért valamivel oldottabb az arca, de még is igy zavarbaejtően kétségbesett, szabályosan, igen: gondterhelt, apjával együtt
meg is kérdem, hogy megálltak, mert meg kérdeztem, honnan vették a colát, én is azt kerestem, el is igazitanak, megmutatják, a sor közepén, a hűtő mellett...----hogy miért ennyire szomorú
hallgatnak, az apa is mélyen, beszédesen
majd nagynehezen, fátyolos szemmel , megszólal. nyomos oka van, nekem is... teszi hozzá
mit is mondhatnék, sajnálom...nem akartam... hebegek-habogok (elefánt a porcelán boltban)
vigyázzanak magukra!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése