mikor először láttam 90 évet köszöntő fényképét, nem ismertem fel--
de mikor kiderült, hogy ő az, Dégi Imre, egykori, régi kollegám, nagyon megörültem neki, hogy "meglett" a már elveszettnek hitt
mert évek óta nem láttam-hallottam - eltűnt szemem elől
a szavaiból pedig kiderült, hogy ugyanaz az érdeklődő, lelkes, jószándékú , szeretteli ember -- aki volt!
Isten éltesse!
Eszembe jutott valami
egyszer már becsöngetés után egy beszélgetésünknek nem értünk a végére, igy égy kicsit kéve indultam az asztala mellől órámra
később az ighelyettesem jegyzeteiben, miközben a titkárnővel mást kerestünk (mikor s hol kell helyettesitenem)
megtaláltam a párbeszédünk utolsó mondatatait
elgondolkotatott
de mikor kikértem nem létező "megfigyelési" irataimat a Hivatalból..s-megkönnyebbúlésemre -emmi nem volt ott. (nemrég jutott eszembe, hátha nem is engem , hanem őt figyelték meg?!
sajnos egy ideje már nem "élteti"
VálaszTörlés